Megvertük az olaszokat, ráadásul három gól különbséggel, 4-1-re, és klasszul is játszottunk. Azt mondtam korábban, nekem több nem kell ezen a világbajnokságon, csak ezeket intézzük el. Akarok akkor én még valamit ettől az élettől? Hát igen, egy kis feljutás most már jólesne.
Megvertük az olaszokat, ráadásul három gól különbséggel, 4-1-re, és klasszul is játszottunk. Azt mondtam korábban, nekem több nem kell ezen a világbajnokságon, csak ezeket intézzük el. Akarok akkor én még valamit ettől az élettől? Hát igen, egy kis feljutás most már jólesne.
Hisz mi tagadás, az még nagyobb dolog lenne.
Miért volt ez a meccs ennyire fontos? Mert az utóbbi években rendre ők bántak el velünk, két hazai D1A-s jégkorong-vb-n is kikaptunk tőlük a döntő meccsen. 2011-ben ráadásul csak hosszabbításban, majd 2013-ban egy góllal – így hiába győztük le akkor még a kazahokat is egy csodálatos meccsen –, ezért éppen ideje volt visszavágni.
Tudtam, tudtuk, hogy most esélyesebbek vagyunk, mint máskor, hiába jöttek a taljánok fentről – azaz zuhantak vissza közénk menetrend szerint az A csoportból –, a keretünk is erősebbnek tűnt az övéknél, csak hát az ilyeneket a legnehezebb elhinni is és behúzni is. Főként, hogy a kazahok elleni 0-5-ön meg az látszott, hogy mi sem vagyunk az a tipikus elitcsapat egyelőre.
Ehhez képest tényleg csodálatos volt ez a három harmad, pláne a legelső. Azt csináltunk velük akkor, amit akartunk, húsz perc alatt egyet lőttek kapura, viszont előbb Kóger pattintott egyet, majd Magosi vágott hatalmasat. A második menet lement gól nélkül, a harmadikban Sofron lőtt a Magosiénál is óriásibb gólt, és hogy szépítettek az olaszok, annak csak annyi értelme volt, hogy a végén lehozzák a kapust, és kapjanak egy negyediket Vas Mártonnak hála.
4-1!
Őrület. Ennél nagyobb dolog ebben az évben még nem történt. Velem. Nekem. Vagy hogy is.
Mi jön most? Most az jön, hogy holnap az ukránokkal játszunk – biztos ti is tudjátok, őket kellett legyőznünk 2008-ban Szapporóban, úgy lettünk A csoportosak –, és szinte biztos, hogy jobb most a csapatunk, mint az övék. Az utolsó kör szombaton lesz, akkor a lengyelek várnak ránk. Hat ponttal fent vagyunk. Az is lehet, hogy kevesebbel is, még nem tudni.
De nem is kell talán előre szaladni ennyire. Felesleges. Nyugalom. Türelem. Hidegvér.
Először tehát: április 23. csütörtök, délután fél öt, Magyarország–Ukrajna.
Fotó: Mudra László/MJSZ