A Ne nézz vissza! című Nicolas Roeg-filmben ábrázolták a legijesztőbben Velencét, és máig vita tárgya, hogy Julie Christie és Donald Sutherland tényleg dugtak-e abban a híres jelenetben.
A Ne nézz vissza! című Nicolas Roeg-filmben ábrázolták a legijesztőbben Velencét, és máig vita tárgya, hogy Julie Christie és Donald Sutherland tényleg dugtak-e abban a híres jelenetben.
Arról lehet vitatkozni, hogy a Ne nézz vissza! horror-e, vagy inkább természetfölötti thriller, mindenesetre egy nagyon erős hangulatú, nehezen felejthető film, amit történetesen pont néhány hete láttam először. Erre most meg azt olvasom, hogy remake készül belőle, és már az ősszel el is kezdhetik forgatni, de hogy kik és kikkel, az még titok.
Az eredeti filmet Daphne du Maurier novellája alapján készítették 1973-ban, és Roeg egyik leghíresebb munkája lett. Ebben nyilván része volt az akkor még szokatlanul sokat mutató szexjelenetnek is (bár pont abban az időszakban egyre több rendező mutatott egyre több ilyet), de messze nem abban rejlik a film fő vonzereje.
Hanem leginkább a végig rejtélyes és nyugtalanító, néhol kifejezetten félelmetes atmoszférában, ahol végig egymást követik a baljós jelek, de a filmvégi csavar némileg mégis váratlan lesz. A film elején súlyos traumán áteső Baxter házaspár ugyanis hiába menekül Velencébe a múltjuk elől, így sem tudják feldolgozni azt.
A film amolyan régimódian, sőt szürreálisan ijesztő – lehet, hogy az edzett horrornézőknek meg sem kottyan, én viszont már a félelmetesen kacagó angol néniktől is halálra rémültem. Na és akkor még nem is beszéltünk a téli Velencéről, ami tényleg a világ legnyomasztóbb városának tűnik: kopár, kihalt, kísérteties, és ha ez nem lenne elég, egy titokzatos sorozatgyilkos is felbukkan, aki után naponta halásznak ki agyonszúrt nőket a csatornából.
Azt meg mondanom sem kell, hogy Julie Christie gyönyörű a filmben (majd egyszer talán összeszedem a filmtörténet legszebb színésznőit, akik érdekes módon mind a hatvanas években tűntek föl, és ő is köztük lesz), és a naiv és optimista karakterével jól egészíti ki a gyötrődő Donald Sutherlandet.
És a szex? Az a maga idejében balhét kavart, a Daily Mail a legnagyobb cenzúrabotrányról beszélt az Utolsó tangó Párizsban óta, és végül Roeg úgy oldotta meg, hogy a jelenetbe folyton bevágták az aktus után vacsorázni készülődő, öltözködő házaspárt is, így sosem mutattak pár másodpercnél hosszabb folyamatos szexet, a vágás után mindig máshonnét folytatták.
A szokatlanul élethű jelenet miatt már a film megjelenésekor elterjedt, hogy Christie és Sutherland élesben csinálták, de ezt minden érintett cáfolta. 2011-ben aztán egy újságíró, Peter Bart azt állította, hogy jelen volt a forgatáson, és a saját szemével látta, ahogy Sutherland farka ki-be jár Christie-ben, de ezt a színész és a film producere is visszautasította.
De mindegy is, nézzétek meg a filmet, ha eddig kimaradt volna, mert ha valamiben biztosak lehetünk, az az, hogy a remake sokkal bénább lesz.