Építő jellegű kritika gyanánt, mindenekelőtt azért, hogy jövőre pl. minden sokkal jobb legyen. Hisz a Főzdefeszt a Gourmet mellett szerintem az egyik legjobb gasztrobuli az országban.
Építő jellegű kritika gyanánt, mindenekelőtt azért, hogy jövőre pl. minden sokkal jobb legyen. Hisz a Főzdefeszt a Gourmet mellett szerintem az egyik legjobb gasztrobuli az országban.
De először is, ti láttatok-használtatok olyan menő poharat, amilyen fentebb figyelhető meg? Az a helyzet, hogy én – csak egyszer voltam kint, pénteken – nem találkoztam hasonlóval. Félliteres izét kaptunk ezer forintért – lentebb lesz látható –, olyat, amilyenbe a Spatent csapolták 1987-ben a hajdúszoboszlói fürdőben. Oké, ez is előrelépés a korábbi műanyagozáshoz képest, és nem lehet mindent egyszerre, de a következő alkalommal okvetlenül haladjunk tovább. A fenti eszközt Palack szomszéd szerezte egy pohárcserés standon, ezerötszázat kértek érte. Azt mondta, a szervezők alábecsülhették a közönség hozzáállását, utána ugyanis tucatszám kérdezgették őt a népek, vajon honnan kerítette az edényt.
A másik. Eléggé bosszantott, hogy a standok egy részén nemhogy egy, két decit sem szívesen csapoltak – három volt a minimum –, és ennél is jobban, hogy sokan büntették azokat, akik kevesebbet kértek több helyett. Oké, megközelítés kérdése, mondhatjuk úgy is, hogy azokat jutalmazták, akik inni szerettek volna, nem nyammogni buzimód. Ezt úgy értem, hogy egy kétdecis adag nem egy négydecis adag felébe került, hanem mondjuk kétharmadába. Kocsmában nincs kifogásom az ilyen ellen, de Főzdefeszten van. Egy ilyen bulinak egyszerre kell tudnia ivászatnak és kóstolászatnak is lenni, férjen el egymás mellett mindenki, virágozzék száz virág. Én nem sokat, hanem sokfélét szeretnék, egy-egy dl-t belőlük, hadd kapjak egyenlő esélyt.
A harmadik: nem túl rokonszenves száz forintokat kérni a vizelésért egy olyan rendezvényen, aminek fő profilja a vizeltetés. Ezt a költséget be kéne akkor valahogy építeni a rendszerbe.
Ennyit nyavalygólag, a többi nagyjából rendben volt. Azt, hogy egy craft beer-fesztiválon kb. ezer forint fél literenként szinte minden, elfogadom, mit tehetnék, a kötelezően beújítandó – az Élesztőben vagy a Léhűtőben egy darabig amúgy leiható – pohárral együtt így sem bírtam elinni-elenni többet tízezer forintnál. Egy évben egyszer ennyi belefér, úgy is, hogy egy csomó menőnek és népszerűnek feltételezett – illetve a kultúrában járatos barátaim által ajánlott – dolgot elkerültem elsőre, a második, vasárnapra tervezett köröm meg elmaradt. Kihagytam emiatt a Vári Nővéreket és a Black Mammát is többek közt, sebaj, a Zips IPL-je így is roppant finom volt, és a Horizont IPA-ja meg a Thorazine Sunrise is jólesett.
Így legalább megvan a következő kóstolás – a múltkori után kell legyen folytatás – tematikája, végigisszuk a magyar craftok palackozva is kapható krémjét.
Kifejezetten jó amúgy három dolog volt. Az egyik a street food. Ezzel korábban sok bajuk volt sokaknak, most azonban okés volt a választék, becsületes hamburgereket, kolbászokat, egyebeket lehetett fogyasztani nagy mennyiségben. A másik, hogy minden hasonló típusú buli örök rákfenéjével ellentétben a Főzdefesztet messzire elkerülik az ostoba-felesleges koncertek és más falunapias hangoskodások. A harmadik és a legfontosabb a helyszín. A régi palotanegyedi tömegnyomorral és a tavalyi Műegyetem rakparti agyrohasztó-árnyéktalan forrósággal össze sem lehetett hasonlítani a városligeti fák alatti kellemességet és a közeli szép zöld gyepek nyújtotta frissességet. Hogy estére rengetegen lettek így is? Hát ez van, ami népszerű, azt nem lehet csak úgy elnépszerűtleníteni. Nem is szabad.