Én nagyon, úgyhogy mindjárt indulok is.
Oké, ezt eltúloztam, hiába nagy a szám, ahhoz, hogy bármely tervem megvalósuljon, általában évek kellenek. Csak mondom, hogy Horvátország például valamikor a 90-es évek második felében jutott eszembe először, a háború után, amikor még minden magyar félt tőle, aztán az első Isztriára ehhez képest 2012-ben került sor. Elképesztő, nem? Pedig az még közel is van.
Grúzia dettó ott motoszkál bennem hosszú ideje, már csak azért is, mert a régi időkben, amikor egy birodalomban éltünk, kimaradt, és ezt a mulasztást nem pótoltam azóta sem.
Na most vannak, akikben motoszkálnak dolgok – hosszasan –, és vannak, akik cselekszenek. A cselekvő emberek közé tartozik például a Szaffi–Gasparus házaspár, akik fogták magukat, és elmentek nyaralni Batumiba. Aztán írtak erről az egyhetes túráról egy csomó posztot.
Egyrészt történelemről és politikáról.
De jelenről is.
Másrészt mindenféle érdekességekről, mint amilyen például az óriás botanikus kert.
Harmadrészt meg még gasztróról is.
Ez az utolsó poszt volt az, ami végül feltette az i-mre a pontot. Mennem kell.