Egy nap eltelt, és én még mindig fel tudom bosszantani magamat ezen az extra hajcihőn, ami Németh Zsolt tusnádfürdői poénkodása után kialakult. De nem is azzal a viccel van bajom.
Egy nap eltelt, és én még mindig fel tudom bosszantani magamat ezen az extra hajcihőn, ami Németh Zsolt tusnádfürdői poénkodása után kialakult. De nem is azzal a viccel van bajom.
Most történetesen az Indexen láttam a dolgot, ahol a vonatkozó poszt szerint “Németh megfogalmazásában alapvetően nincsen semmi meglepő, a konzervatív politikusok többsége ilyen esszencialistán áll a kérdéshez”. Esszencialistán. Hm. Hogy mit mondott Németh. Hát ezt:
Ez nem azt jelenti, hogy ne tekintenék egyenrangúaknak a székelyek az asszonyokat, hanem van az asszony és van az ember, mindegyiküknek van az életben egy jól elfoglalt helye, és ez a fajta székely megközelítés része a közgondolkodásnak, ahogy az is, hogy a medve nem játék, és hogy a sör az nem ital, mert a pálinka az igazi ital.
Hogy mit kellett Némethnek magyaráznia? Azt, hogy nyilvánosan ellőtte századszor is a szakállas székely poént, miszerint az asszony nem ember, a sör nem ital és a medve nem játék.
Ebből nagyszabású újságcikket írt a poént nőgyalázónak találó Transindex – a szerző egyébként kissé megsértődött amiatt, hogy az általa megkérdezett nők nem sértődtek meg –, aminek tucatnyi újságban lett visszhangja Magyarországon is. Az Index-posztban szavazás is van, jelen állás szerint az az opció vezet, amely szerint Németh Zsolt nem ember.
Azt is mondhatnám, hogy így jár, aki ósdi-anakronisztikus vicceket ismételget nyilvánosan, nagy tömeg előtt, de közben azt is van mondhatnékom, hogy de tényleg, mi a fenének kell belekötni most már az élő fába is? Miért kell mindenből ennyire messzemenő következtetéseket levonni? Miért lesz attól Németh Zsolt – vagy bárki – a női egyenjogúságot sárba tipró hímsoviniszta godzilla, ha székelyül poénkodik egy Székelyföld kellős közepén megrendezett fórumon?
Van ezzel a párttal baj elég, hülyeségek miatt feleslegesen verni a habot ezért is hülyeség.
Na mindegy, egy dolog még eszembe jutott, ami fontos lehet. Ha egyik-másik határon túli magyarok lakta vidéken megkérdeznék tőletek – tegyük fel, hogy elvetődtök arra –, hogy hány családotok van, ne ijedjetek meg: igazából arra kíváncsiak, hogy vannak-e gyerekeitek. Ezt is jó tudni, nem igaz? Hiába, a magyar nyelv érdekes jelenség, ugyanazok a szavak sokszor egészen mást jelentenek. A közegekről, a kontextusokról és a hangsúlyokról már nem is beszélve.