NAK lenti videóját nézegetve jutott eszembe, hogy tegnap, habár a zuhé legnagyobb részét az Alleeban úsztam meg, azért engem is jól lefröcskölt egy busz. De tehetett volna mást?
Persze vannak tök egyértelmű szituációk, amikor nem is esik annyira az eső, és valami majom gondolkodás és a sebességkorlátok betartása nélkül jól átszáguld egy útszéli pocsolyán, mit sem törődve a mocskos hullámmal, amit szépen a buszmegállóban nyomorgó szerencsétlenek nyakába és cipőjébe küld. Az ilyen menjen a fenébe.
De mit lehet olyankor tenni, amikor tényleg leszakad az ég, mint tegnap – azt mondják, másfél havi csapadék zúdult le egyszerre –, és az egész város egy nagy pocsolyává változik? Általában elég hevesen tudok kurvaanyázni az ostoba sofőrökre, de amikor tegnap az esőben baktattam felfelé a Kelenföldi buszállomásról a Sasadi útihoz, és jól lefröcskölt egy mellettem alig pár kilométer/órával elhaladó busz, nem jöttek trágár szavak a számra. Annyira vizes voltam, hogy nem érdekelt a dolog. Azt pedig nyilván nem várhatom el, hogy megálljon a gépjárműforgalom csak azért, mert én gyalogolok.
Sőt, igazán nagy zuhék és bőrig ázások idején még szórakoztatni is tud a dolog. Pár éve például egy elég esős napon indultunk el körbebiciklizni a Velencei-tavat. Délután kisütött a nap, a túra vezetője azt hitte, ennyi volt a dolog, aztán amint Velencefürdőről – ez közvetlenül Gárdony mellett van Budapest felé –, Kápolnásnyékre értünk, leszakadt az ég. A Velencei-hegység alatt még meg akartam halni, Pákozdról Dinnyés felé viszont már olyan szinten vizes voltam és nem érdekelt ez az egész, hogy elkezdtem élvezni a dolgot, igaz a nadrágom habos volt már a kiázott mosószerről, és mint kiderült, nem csak a telefonom, de a pénztárcám legmélyére elrejtett több éves blokkok is rojtosra áztak. Út közben nyilván több autó is lefröcskölt, de én inkább úgy éreztem magam, mint amikor egy hároméves gyerek a pocsolyába ugrik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy bunkó módon kell vezetni, és az igazi felhőszakadások során bárkit is le kéne fröcskölni, sőt!
Videó: Nagy Attila/Cink, Eredeti kép: Bruzák Noémi/MTI