A Balkánon átgyalogló menekültekről nemrég bravúros riportsorozatot író Kakuk György rátámadt az írásainak helyet adó Átlátszóra, mert azok a blogjukban más újságírók balkáni tudósításait is lehozzák. Primadonnázás a köbön!
Olyan ez mint, amikor a lakodalmas zenész saját zenéjenek a kalózmásolatát árulta a koncertjei után.
Ezt írta az újságíróból Gyurcsány-párti politkussá lett Kakuk György sértett hangú fb-posztjában, amiben meglepő módon arra az Átlátszóra támadt rá, amely nem törődve azzal, hogy pártpolitikusról van szó, egyik alblogjában korábban leközölte az exújságíró “El Camino de Balkán” alcímmel futó sorozatát.
A posztból kiderül, hogy Kakuk azon sértődött meg, hogy az Átlátszó Világtérkép nevű külpolitikai szakblogja az ő – egyébként nagyszerű, itt a Cinkenk is magasztalt – szériája után most mástól is hajlandó menekültriportot közölni. Egy csütörtökön kirakott Világtérkép-bejegyzésből ugyanis kiderül, hogy egy meg nem nevezett magyar újságírónő és tunéziai barátnőjével együtt “Út a Balkánig” címmel arról fog riportsorozatot írni, hogy milyen volt a dél-törökországi Antakyától Görögországig jutni a menekültekkel. (Kakuk annak idején Görögországtól tartott a menekülőkkel Magyarországig.)
Kakuk reakciója ez volt:
Most mondhatnám azt, hogy “számítottam arra” hogy ez is olyan eltaknyolódott, magyaros dolog lesz. De nem. Nem számitottam rá. Nem számítottam arra, hogy az Átlátszó tudva azt, hogy egy alapítványi döntést várok és kiderül tudom e folytatni az El Camino de Balkan történetét, bevállalja ezt a, két kolléganő, névtelenül (hogy máshogy?) ered a menekültek nyomába és ezt az Átlátszó le is közli. Olyan ez mint, amikor a lakodalmas zenesz saját zenéjenek a kalózmásolatát árulta a koncertjei után. Most tényleg tanácstalan vagyok. Mi legyen? Egyelőre teoretikus a kérdés, de mi legyen ha tudom folytatni?
Én eleve nem értettem, hogy attól, hogy Kakuk írt egy vitathatalanul érdekes és tökös riportfüzért, miért szerzett volna örökös monopóliumot a menekültkövetésre. Akár az Átlátszónál is, hiszen ők csak befogadták az írásait a régóta létező saját blogjukra, ahol most mástól közölnek egy más címmel és eltérő helyszínen készülő riportszériát.
A poszt kommentjei között megjelent Bodoky Tamás Átlátszó-főnök is, és ezzel válaszolt:
Gyuri, szerintem ezt egy kicsit túlreagálod, soha nem igértünk neked olyat hogy ezentúl csak te tudósíthatsz minket a menekültek útvonalairól, annyit beszéltünk meg, hogy továbbra is szivesen látjuk és publikáljuk az ilyen jellegű tudósításaidat. Ezt továbbra is tartjuk, de ahogyan eddig is és ezután is, mások is élhetnek ezzel a lehetőséggel, ahogyan téged is szivesen fogadtunk. Nem kéne ezt a jó viszonyt és a jól sikerült projektedet ilyen kisszerű féltékenykedéssel, primadonnáskodással elrontani. És kérlek hogy még az újságíró sapkádban se kiabálj telefonon a kolléganőmmel, mert azt nem szeretjük.
Benne volt ebben egy még nyávogósabb cicaharc, szorítottam is a karfát, de a Gyurcsányista Mimóza erre csak annyit felelt:
Nincs viszony Tamás.