Abból ítélve, hogy cikksorozatot ír a kalandjairól, valószínűnek mondható, hogy nagyjából igen.
Az imént jelent meg a Mandineren Balogh Ákos Gergely Illegális migráció: letartóztatták a Mandiner főszerkesztőjét című írása, melyből kiderül, hogy az ukrán–magyar határon nem célszerű átúszni a Tiszán és közelről megtekinteni a kék-sárga határkövet. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy az embert megbilicselik, és egy szál fürdőnadrágban fogdába vágják.
A történetről szóló beszámoló sajnos egyelőre megszakad a felénél, akkor, amikor még csak esélyként villan fel a munkácsi fogdában – más illegális határátlépők társaságában – eltöltendő hétvége, ezt eléggé sajnálom, jobb lett volna, ha egyből eljutunk a kulminációig és a katarzisig.
Mondjuk ha a Mandiner-főszerkesztő behatóan ismerte volna az odaáti reflexeket – ezek nem múlnak el, sőt öröklődnek szerintem –, akkor bizonyára háromszor is meggondolja azt az úszást. De hát ilyen szerkezet az ember, saját kárán tanul, nem másén!
De jöjjön akkor a második rész mielőbb, hiszen posztszovjet fogdát még én sem láttam belülről, sőt szovjetből is csak katonait, és az is nagyon régen volt már.