Hogy mekkora vátesz vagyok, hát az egészen elképesztő! Van egy kárpátaljai mondás, hogy öndicséret – gyalázat, de nincs mit tenni, az alább linkelt szöveget muszáj volt előkeresnem most hirtelen.
Hogy mekkora vátesz vagyok, hát az egészen elképesztő! Van egy kárpátaljai mondás, hogy öndicséret – gyalázat, de nincs mit tenni, az alább linkelt szöveget muszáj volt előkeresnem most hirtelen.
Mármint most, hogy volt tegnap a horgosi csata, meg hogy a horvátok máris fáradnak, meg hogy születnek az újságcikkek arról, hogy Orbán nyerésben van.
Szerintem egyébként még nincsen – annyi minden történhet, ami kiütheti a nyeregből –, de hogy jól áll a szénája, európai szinten is, az tuti.
Hogy mi lesz ennek az ára, abba egyelőre nem szeretnék belemenni, gőzünk sincs. Arról később. Amit tudunk, az az, hogy az a téli-tavaszi kampány már nem is olyan érdekes. Nem szabad elfelejteni, de eltörpült, maga a jelenség – a migránsok vagy menekültek áradata, nevezzétek őket, ahogy akarjátok – messze-messze túlnőtt rajta. Ez többek közt abból is pontosan látszik, hogy mi minden történik ebben a kérdésben nyugatabbi országokban.
Jórészt ugyanaz. Magától értetődően.
Nos, ezt a szöveget még június 23-án írtam:
Mondjuk ha belegondolok, lehet, hogy jobb lenne, ha mégsem lett volna igazam? Ámbátor nem is lehet ezt igazán tudni ilyen zivataros időkben.