Szeretnék egy programajánlót adni azoknak, akik töprengenek azon, hogy mit is csináljanak a hétvégén. Fáradtságot nem kímélve, feláldoztam magam; kihasználtam az átmenetileg érkezett jó időt, amiről Albert is megírta, hogy nagyon szuper; gyorsan kiolvastam Szily Laci “Néhány apró trükk, hogyan fotózzunk hatékonyan mobillal” című könyvét, és ellátogattam Pest megye ötödik legnépesebb településére, egyenest a Dunakanyar szívébe, Vácra.
A Naszály lábánál lévő település a Dunapart gyöngyszeme. Alapítása valahová a XI. századba nyúlik vissza (előtte is lehetett itt település, de erre a korra datálódik a legkorábbi írásos emlék). Állítólag élt a közelben egy Vác nevű remete, akiről az ott lévő település később a nevét megörökölte. Fontosságát bizonyítja, hogy már nagyon régóta püspöki székhely, feltehetően ő volt a tizedik a sorban, az István által alapított püspökségek közül. Az írások szerint itt temették el I. Géza királyunkat (aki ebben a városban élt), abban a székesegyházban, amit ő alapíthatott (és a tatárok a törökökkel karöltve pusztítottak el). A hírek szerint az ő maradványait találták meg nyáron.
Számomra nagyon kedves kis település. A barátságos belvárosi házaival, utcáival, a rendkívül hosszú Duna-parti sétányával, a Székesegyházzal, és úgy mindennel. Például azt tudtátok, hogy az országban egyetlen diadalív épült, amit itt emeltek Mária Terézia tiszteletére? És ő annyira bizalmatlan volt, hogy nem mert áthajtani alatta az avatóünnepségen, mert félt, hogy majd a fejére dől az egész.
Nem is szaporítanám a szót tovább, átadom a terepet a fényképeknek, remélem Szily tanár úr is büszke lesz rám!
Borítókép: Vác 100 év múlva, üdvözlőlap a 19. század végéről; Tragor Ignác Múzeum, Vác