– Mit rendel uram? Lucerna bimbót kérek, élesztőpürével!
Mindent a “Visszaadottlovagkereszt-számláló” című 444.hu cikknek köszönhetünk. Amikor a számláló 77-re ugrott, akkor jutott eszünkbe, hogy 1977-ben született meg életünk egyik legemlékezetesebb filmje, amelyet az Ipoly moziban láttunk. A mozi azóta, a film humorához igazodva, parkettaüzletté varázsolódott.
Woody Allen, nemhogy megelőzte korát, hanem közel 40 éve olyan filmet alkotott, amely ma is könnyeket fakaszt a párbeszédek szellemességével, mosolyt a kikacsintó tekintetével és szavaival, Brooklyn szívhezszóló bemutatásával. Nem beszélve a színészi játékokról, melyben felejthetetlent alakít partnernője Diane Keaton is. Igazán jó érzés rájuk nézni ismét, és ismét.
Hogy 4 Oscart is nyert a film? Nem véletlen!
Jegyezzük meg, mindjárt az elején, hogy Diane Keaton magyar hangja Bánsági Ildikó, Woody Allen-é Kern András, még az is lehet, hogy felülmúlják az eredeti művészek előadását.
Ki kell emelnünk a magyar fordítás nyelvi leleményeit is, melyeket a Pannónia filmstúdiónak ill. a magyar szöveget író és a szinkront rendező Sipos Áron-nak köszönhetünk. Bár a fordítást érték szigorú kritikák is, de a felsorolt kifogások jórészt csak az abszolút kétnyelvűek számára voltak követhetőek.
A filmben öröm látni, amikor a főszereplők mellett feltűnik az ifjú Christopher Walken, a zenész Paul Simon és még sokan mások, dicsérve Woody Allen tehetség-felismerő készségét.
Néhány emlékezetes kép a filmből:
Emlékeztek, hogyan énekelt Diane Keaton a régi időkben? Mintha ma lenne!
Diane Keaton – It Seems Like Old Times
Az IMDb 8,1 pontos értékelése is figyelemre méltó:
Hogy még nagyobb kedvet csináljunk a film ismételt megtekintésére, íme egy hétperces részlet a filmből:
Végül búcsúzzunk el egy jellegzetes Woody Allen viccel! Nem lőttük le a poént, van még belőlük a filmben bőven: