Stáblisták
Számomra a filmek stáblistái rengeteg információ és humor forrásai voltak. Különösebb rendszerezés nélkül ezek voltak a legérdekesebbek:
Gárdonyi, Jókai, Móricz és Mikszáth műveiből sokat megfilmesítettek ebben az időszakban. És nem is sikerültek rosszul. Legtöbbször Móricz – kortárs író lévén – munkáit vitték filmre. Pl. Nem élhetetek muzsikaszó nélkül, Sári bíró, Légy jó mindhalálig, Kerek Ferkó, Sárga rózsa. Gárdonyi Gézától film lett az Ida regénye, az Isten rabjai. A Göre Gábor c. sorozatból készült el a Göre Gábor visszatér c. film. Jókai Mórtól is több regényt feldolgoztak: Aranyember, Szegény gazdagok, Az új földesúr, Fekete gyémántok. Mikszáth Kálmán szintén kedvelt alkotó volt. Film lett a Szent Péter esernyője, A beszélő köntös, A vén gazember, A Noszty fiú esete Tóth Marival c. műveiből. Sok regényt az idők soránt több korszakban is filmre vittek: először a némafilmek idején, aztán a hangosfilmek 1945-ig tartó időszakában, majd zömmel az 1960-70-es években. A némafilmek nem tartoznak a kedvenceim közé, így csak a 2. és 3. változatokat tudom összehasonlítani. És bizony, sok, ‘45 előtt készült feldolgozás sikerült úgy, mint pl. egy-egy közismert Zsurzs Éva vagy Várkonyi Zoltán-féle változat. (Hivatkozással ellátva vagy vastagon szedve azok a filmek szerepelnek, amelyek különösen tetszettek.)
A külvárosi őrszoba c. film amúgy egy jól sikerült alkotás. Annak ellenére, hogy Karády Katalin volt a női főszereplő és nem Makláry Zoltán, hanem öccse, János alakította a gyilkossá vált bűnözőt. Nagy István színész (róla a következő posztban bővebben lesz szó) viszont nagyon hiteles volt a frissen kiképzett, vidékről felkerült posztos kisrendőr szerepében, aki falubéli felettese szárnyai alatt tanuló évét Pest egyik külső kerületében töltötte. A film hangulatosan mutatja be a fiatal rendőr által megélteket; hivatali- és magánéletének alakulását, a kis utcagyerekek sorsát, a külvárosi kocsmák változatos közönségét, a girbegurba poros utcák, düledező házak világát.
Csortos Gyula nagy színész volt. Pedig korpulens termete miatt gyakorlatilag csak állva vagy ülve “játszott”. De neki ez is elég volt. Legtalálóbban egy színidirektor jellemezte őt:
“Csortosnak se alakja, se hangja, se beszédművészete nem olyan, ami a nagy művészegyéniségeket jellemzi – és mégis…” (Hevesi Sándor)
Összeférhetetlen, undok ember volt, akit utált a kolléga, ellenben imádott a publikum. Szórta a pénzt; a legdrágább öltönyöket csináltatta, több fős személyzetet tartott, még a szomszéd házig is kocsival vitette magát. Nem csoda, ha folyton anyagi gondjai voltak. Számos betegség érte el; cukorbaja következtében egy lábsebe miatt 1945 nyarán életveszélybe került. Ráday Imre Bécsből szerzett neki penicilint, de már későn érkezett. Augusztus 1-jén meghalt. Sokáig ki nem állhattam, ahogyan játszott; főleg a beszéde lassúsága és a szörnyű hangsúlyozása idegesített. Mostanra ismertem fel, hogy milyen nagy művész volt. Filmes pályája során egyaránt játszott urat, inast, vígjátékot, drámát. Bő 10 év adatott neki a hangosfilm korszakában. Ez alatt 65 film fűződik a nevéhez. A legendás Hyppoliton kívül különösen jó volt még a Régi nyár, az Orient expressz, és a Pénz beszél c. filmekben.
Mindössze két filmben láttam megvalósult párbajt (Párbaj semmiért, Rákóczi induló), pedig szinte valamennyi vígjátékban kilátásba helyezték hepciáskodó urak és úrfiak. De a párbajjal való fenyegetőzés megmaradt a szájkarate szintjén. Érdekes a hazai szabályozás alakulása. 1752-ben Mária Terézia parancsban tiltotta, hogy valaki fegyvert fogjon bosszúból más személy ellen, mivel elégtételt a közhatóságnál kell keresni. A párbaj résztvevőit pedig fejvétellel kell büntetni. A párbaj után megszökött tettes javait lefoglalták. Ehhez képest a Csemegi-kódex (1878, első magyar büntető törvénykönyv) már nagyon megengedő volt: Aki ellenfelét a párviadalban megsebesíti: két évig terjedhető államfogházzal büntetendő. Aki pedig ellenfelét a párviadalban megölte, öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő. A párbajokról szóló törvényeket sem a társadalom, sem a jogalkalmazók nem vették komolyan. Sokan még a 19. század végén is úgy vélekedtek, hogy aki előre megfontolt szándékkal, a párviadal szabályainak megtartása mellett embert ölt, az nem gyilkolt. Ezt a hozzáállást nagyon jól visszatükrözték és erősítették a ‘45-ig készült hangosfilmek.
Gyöngyösbokréták
A Bokréta Szövetség (Gyöngyösbokréta) nevű népművészeti mozgalom 1935-ben jött lére. Ez a társadalmi szervezet fogta össze és irányította az un. helyi bokrétákat. Fennállása alatt kb. 100 helyi szervezet jött létre mintegy 4000 taggal. Főleg Nógrád és Baranya falvaiban alakult sok helyi bokréta. Jeles ünnepeken tánc-, ének- és játékbemutatókat tartottak. A bokréták előadásainak színvonala, hitelessége azonban gyakran erősen megkérdőjelezhető volt. A kormányzat a Néprajzi Múzeum szakmai bevonásával próbált ezen segíteni, de nem sok eredménnyel. Mindezzel együtt a mozgalom jelentős szerepet játszott a helyi táncok, szokások felélesztésében, életben tartásában. 1947-ben tiltották be működését.
Lakner Bácsi Gyermekszínháza
Lakner Artúr azért alapította színházát, mert szerette volna, ha a gyerekek életkoruknak megfelelő szórakozásban részesülhetnek. Ezért nekik szóló meséket írt és adott elő ifjú társulatával vasárnaponként mozikban, színházakban. Kisgyerekként nála játszott pl. Ruttkai Éva, Ferrari Violetta. Szerepeltetésükkel nem színészeket akart nevelni, csak boldog gyerekeket látni maga körül. Utoljára a kecskeméti gyűtjőpályaudvaron látták a marhavagonok összeállítására várva: a vele együtt Auschwitzba tartó, elhurcolásra kijelölt gyerekeknek játszott.
Fura nevű színészek
Rájuk szintén a stáblistákon bukkantam, mégpedig azok végefelé. Ugyanis kivétel nélkül epizódistákról van szó. Közülük a legismertebb Tompa Pufi, mint Csörgheő Csuli az Úri muriból. De inkább a fotójukat mutatom, nem pedig a stáblisták kikockázott felvételeit. Kiemelem Vidor Ferikét, akinek a nevét többször láttam. De amikor megláttam a Szent Péter esernyője c. film stáblistáján, hogy “Adameczné – Vidor Ferike”, rájöttem, hogy ez a Ferike nem olyan Ferike, mint amilyenre gondoltam. Csáktornyay Harry és nevének valamennyi változata (a születésivel egyetemben) pedig valószínűleg hosszabb, mint ahány szót egész filmes pályafutása során szólhatott.
Fura nevű zeneszerző és rendező
Kicsit röstellem, de Ákom Lajosról egyből ez jutott az eszembe. A rendező nevéről csak annyit: nem tudok ép ésszel olyan állapotot elképzelni, hogy sok hónapos töprengés után “Arzén” nevet adjak a gyerekemnek. 🙂
A régi idők mozija következő részében folytatódik a listázás, mivel az eredetileg egynek szánt posztot terjedelmi okból kettéosztottam. Jönnek majd a toplisták, továbbá érdekes tárgyak fotói.