Régi idők mozija 10. – Azok a borzalmas ’50-es évek

A borzalmas ötvenes évek igazából már 1948-49 körül elkezdődtek. A film világában is. 1956-ig szinte csak masszív propagandafilmek készülhettek. Ezek filmes alkotásként sokszor szóba sem jöhetnek, értéktelen vackok, ugyanakkor iszonyú érdekes kor- és kórtünetei annak az időszaknak. Bennem is mindig ez a kettősség van

A propaganda filmek sémája

Helyszín: ipari üzem, főszereplők a munkások, akik naná, hogy munkásruhában meg svájcisapkában járnak.
Adva van egy jó szándékú, bár kissé ingadozó, tehát nevelhető főhőslány, ki megteszi első, botladozó lépteit a munka világa felé.
Az üzem élén egy éjjel-nappal lobogva loholó frissen kinevezett kommunista káder áll. Gyaníthatóan 6 elemi + pár hetes pártiskola birtokában. Ennek ellenére rátermetten irányítja a vállalatot, emberséges a munkásokkal, és gondosan terelgeti a botladozó főhőslányt a szocializmus csodaszép világa felé. A botladozó főhőslány és a hithű kommunista főhős férfi hamarosan szerelmesek is lesznek. Egymásba.
Nem hiányozhatnak az üzemet megszálló reakciós erők sem, akik elegáns öltönyökben járva minden erejükkel a szocializmus igaz ügyét akarják aláásni és a régi mocskos úri világot visszaállítani. Ellenük vívja nemes harcát a hithű kommunista vezető.
Rajtuk kívül ott vannak a régi szakik, akik nagyon jól érzik magukat az új világban kiteljesedve; és a fiatalok, akik vagy lelkes inasai az öregeknek, vagy pedig elfajzott jampecek. Utóbbiak hál’ istennek sokkal kevesebben vannak. Őket a munkaverseny helyett a dzsessz és a kóla érdekli. A jampecet megismerni még hülyén belőtt hajáról, kockás zakójáról és rikító nyakkendőjéről.
Legalább egy tömeggyűlést önostorozással és a gyenge jellemű munkatársak pellengérre állításával mindig tartanak. Jellemzően van még újítás és munkaverseny, és a szovjet elvtársak, a követendő példa emlegetése.
A munkaidő után bottal se lehet senkit se hazakergetni. Öreg-fiatal az üzemben marad még DISZ- és munkásgyűlésezni, tanfolyamra járni, sportolni, kultúrestre készülni, végszükségben a dalárdával próbálni.
A film végére a botladozó főhőslány már nem botladozik. A szerelmesek csudaboldogok egymással, a reakciós erők pedig roppant csúfos véget érnek: elviszi őket az ávéhá. Itt a vége, fuss el véle.

1945 után bekopogtatott egy új színészgeneráció

A modern, városi lányok: az érthetetlenül sokat filmező Ferrari Violetta és a nagyon csinos Krencsey Mariann. A paraszt- és munkáslányok szekciója: a szupersztár Mészáros Ági és az egyszerű kis Horváth Teri.

Akik bármit el tudtak játszani: Törőcsik Mari és Ruttkai Éva, a két legnagyobb tehetség. Tragikus női sorsok alakítója: a gyönyörű, barna Bara Margit. A bájosan komoly Sütő Irén

Szinte nem készült film nélküle: Soós Imre. A kor szépfiúi: a még csak kissé rekedt hangú Gábor Miklós és az apró, de férfias Zenthe Ferenc. Akinek külselje és habitusa is mindenkitől különbözött: Darvas Iván

A nyílt tekintetű káderek megformálója: Ladányi Ferenc. Az egyik legnagyobb színész: Pécsi Sándor. A paraszt- és munkásszerepek örökös alakítói: a kedves mosolyú Szirtes Ádám és a mindig búval bélelt Görbe János.

A sematizmus mintapéldányai

A “klasszikus” propaganda filmek: Egy asszony elindul, Kiskrajcár, Állami áruház, Kis Katalin házassága, Janika, Civil a pályán, Dalolva szép az élet, Egy pikoló világos, Ifjú szívvel, Mese a 12 találatról, 2×2 néha 5, A 9-es kórterem, Selejt bosszúja, Becsület és dicsőség, Én és a nagyapám, Különös ismertetőjel, Keserű igazság, Nyugati övezet. Ezek közül a filmek közül vannak jobban sikerültebbek, emberközelibbek, és vannak rettentően rosszak. A Kis Katalin házassága és a Nyugati övezet ezeknek a propaganda filmeknek is a legalja.

Ekként beszélgetett a Kis Katalin házassága c. filmben Mészáros Ági és Szirtes Ádám által játszott ifjú házaspár a nászútján:

– Te Jóska, én úgy szeretek itt mindenkit, pedig alig ismerem őket. Miért van ez? – a feleség.

– Mert olyan emberek, mint mi. Öntudatos munkások! – az ifjú férj.

– Te mondd: én is öntudatos vagyok? – Katalin.

– Még nem eléggé. De majd az leszel! Tudod, én mit szeretnék? Szeretnék sztahanovista lenni! – Jóska.

– Tudod, én falujáró szeretnék lenni! Hogy mindig veled lehessek. – Katalin.

Majd hazaérve a nászútról új lakásba költöztek, ahol az első dolguk volt két kép felszögelése:

1. Sztalin és Rákosi elvtársakat felakasztják. 2. Az ifjú pár boldogan nézi a kedves vezetőket.

A Nyugati övezet ostoba kémtörténet, amelyben a gaz amerikaiak elcsalják Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe a magyar tudóst (Somlay Artúr), aki felismeri az ottani rabság és a szocializmus szabadsága közti különbséget, és kalandos úton visszaszökik a szovjet övezetbe, majd hazautazik Magyarországra. Amiért megemlítettem: ez volt egy nagy színész és nagy ember, Somlay Artúr utolsó filmje, aminek a bemutatóját már meg sem érte. Sokat küzdött ártatlanul kitelepített színésztársaiért, de egyre kevesebb sikerrel. 1951 november 10-én hazament, fogott egy üveg konyakot, meg egy doboz altatót, és öngyilkos lett.

Egy asszony elindul (1949)

A jobban sikerültek közé tartozott. Főszereplő Tolnay Klári: új életszakasz, új rendszer, új szerepkör. Anya és dolgozó nő lett belőle. A történet teljesen a szokásos. Időrendben ez az első ebben a kategóriában, ami minden ízében a sémára épülve készült. Régi kedves ismerős színészekkel lehet találkozni pár év szünet után – “megújulva”, immár a Rákosi-korszakban…

1. Előtérben Pécsi Sándor, mint jó kommunista vezető, mögötte Lenin, Rákosi és Nagysztalin elvtársak. 2. Tömeggyűlés a munkásoknak, felszólal és panaszkodik az akkor még ingadozó Tolnay Klári.

1. Szervezkednek az elegáns reakciós erők: középen Básti Lajos, mellette jobbra Uray Tivadar. 2. Szakmát tanul a már nem botladozó Tolnay, és még segíteni is tud a vele már megbékélő munkásasszonynak, Gobbi Hildának.

Kiskrajcár (1953) – Az ‘50-es évek jelképe, Dunapentele építése

Minden, de minden adva van a jó, és mégis szomorkás szórakozáshoz. Kiszámítható történet, nagyszerű színészek – méltatlan szerepkörökben. Ráadásul színesben.

1. Főszerepben a vízhordó lánynak 35 évesen már kissé öregecske, de azért helyes Mészáros Ági. 2. Munkára jelentkezik a jobb sorsra érdemes Fónay Márta és a szegény, fejkendős Kiss Manyi.

1. Tompa Pufi és Bessenyei Ferenc bizakodva építi a szocializmust. 2. A jampecek sajnos Dunapentelét sem kerülték el. Munka helyett kártyáznak és hepciáskodnak. Fehér trikóban, csíkos sapkában Bárdy György.

A sémán túl is volt élet – és voltak jó filmek

Kosztümös filmek: Különös házasság, Liliomfi, Mágnás Miska, Úri muri, A császár parancsára, Forró mezők, Semmelweis, Rokonok, Dollárpapa. Magánéletről szóló filmek: Simon Menyhért születése, Ünnepi vacsora, Gázolás, Szakadék.

Gázolás (1955)

Az iszonyúan fiatal és jóképű Darvas Iván egy büntetőbírót játszik, aki a vívóteremben megismerkedett, majd beleszeretett a Ferrari Violetta által alakított taxisofőr lányba. A lány egyik este bevallotta neki, hogy elgázolt és cserbenhagyott valakit. Az ügyet Darvas kapja. Itt kezdődik a vívódása, hogyan tudja magában kettéválasztani a lelkiismeretes bírót és a szerelmes férfit. A bíró először kéri felmentését, de főnöke egy elég zűrzavaros indokkal mégsem veszi el tőle az ügyet. Így nem tehet mást, marad ő az eljáró bíró. Ennél a pontnál szakmai szemmel eléggé megbicsaklik a történet. De ha ezen túllendül az ember, márpedig tud, mivel a történet érdekfeszítő, a színészi játék nagyszerű, akkor egy kimagasló filmet láthat. Gertler Viktor rendezte.

1. Ferrari Violetta a gázoláskor. 2. Ugyanő a tárgyalóteremben.

1. Darvas Iván a bíró szerepében, Szirtes Ádám sofőrként. 2. Tanúk a tárgyalóterem előtt: alszik Máthé Erzsi, beszélget Rajz János és Sütő Irén.

Ünnepi vacsora (1956)

Básti Lajos főmérnököt játszik, aki egyszerű sorból származik, rokonaival már nem igazán tart kapcsolatot. Március 15-én Kossuth-díjat kap, amit viszont ki szeretne használni ünneplésre és családjával való megbékélésre. Felesége, Tolnay Klári büszke rá, de nagyon lenézi a férje családját. A feleség családja főleg deklasszált úri elemekből áll, akik az új világban nem találják helyüket, régi dicsőségükön merengenek, és persze ők sem tartják sokra a másik oldal rokonságát. Az ünnepi vacsoraasztal köré ez a teljesen eltérő hátterű két család ül le. A konflktus a házaspár tagjai között és a két család között is garantált. Erőteljes, szép dráma, érdekes emberi sorsokkal, annak ellenére, hogy elég sok “vonalas” szöveg van benne. A színészek egytől-egyig csodálatosak voltak. Rendezte: Révész György.