Jó reggelt!
Véget ért a józan ész ellen indított tegnapi támadás és ha minden igaz, mi nyertük az ütközetet, bár voltak komoly veszteségeink.
Idén nem mentünk sehová, nem ettünk lencsét, talán halat is fogyasztottam, alkoholt viszont egyáltalán nem, még egy árva joint sem durrant el az újév tiszteletére, a dohányzásról meg már tavaly leszoktam, megfogadnivaló sem akadt hát.
Tele van a pince jobbnál-jobb olasz borokkal, merthogy karácsonykor sem ittunk valami sokat, de nem akaródzott egyet sem felbontanom. Valahogy nem éreztem illőnek. Ahogy telnek az évek, a Szilveszter egyre inkább a debilek világnapjának tűnik számomra, amin nincs különösebben mit ünnepelni.
Áder János beszéde helyett a Vikingeket néztük laptopról, ma reggel söpörtem, malac nincs, pénzt nem fogtam, nem maradtam fent hajnalig, az éjfélről is csak úgy értesültünk, hogy szokatlanul durva lett a petárdázás.
Pacsiztunk az asszonnyal, nem koccintottunk, és virslit is csak azért reggeliztünk, mert az gyorsan megvan. Remélem azért túl fogom élni az idei évet. Pár napja végre befutottam a Keszthelyi hegység nagy részét is kilátóstul, régi tervem volt, elképesztő hely, mindenkinek csak ajánlani tudom, az utolsó vadonjaink egyike.
Szívesen mutatnám a már-már hagyományosnak számító, év első képét a városról, de bevallom, hogy ma reggel nem voltam futni, mert gusztustalan az idő és még mindig a keszthelyit pihenem.
Vigyáznom kell a térdeimre, én sem leszek már fiatalabb, a porc meg nem nő vissza.
Szóval a tegnap délutáni évbúcsúztató pilisi sárdagasztás és a karácsonyi balatoni úszás képeivel leszek kénytelen szolgálni, főszerepben természetesen a kutyákkal (na jó, van köztük egy hattyú is), mert róluk hajlamosak vagyunk kicsit elfelejtkezni így év végén, mivel 2017-ben még mindig jobb részegen hallgatni, hogy valami durrog, mint törődni az állatokkal.
Tessék mindig bezárni a kutyákat rendesen, az enyémek monnyuk leszarják a durrogást, de ha rettegnének is tőle, magamat hibáztatnám, ha elvesznének, nem a sok részeg petárdázó tahót.
Tudniillik engem idegesít a durrogás leginkább, nem a kutyáimat, de ezt az egy napot általában kibírom valahogy. A szarvasok, vaddisznók, madarak, lovak, macskák, rókák és Gábor nevében, aki a jázminbokor mögötti dobozában próbálja épp téli álmát aludni, nem nyilatkozhatok. Sajnálom, úgy látszik valóban öregszem. Klinkerhoffen összefoglalta az évet, én már nem szeretném, legyen elég ez a pár kép a bandáról. Boldog Új Évet!