Pozsgay Imre, a Lenin Intézet végzett hallgatója, a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója, Kádár János kulturális minisztere, majd az MSZP első frakcióvezetője olyan dévajul néz a székely népviseletbe öltözött menyecskére, hogy ha én lennék a
Pozsgay Imre, a Lenin Intézet végzett hallgatója, a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója, Kádár János kulturális minisztere, majd az MSZP első frakcióvezetője olyan dévajul néz a székely népviseletbe öltözött menyecskére, hogy ha én lennék a mennybolt Székelyföld felett, menten leszakadnék. Európai értelemben vett lobbieseményre jöttünk a budafok-nagytétényi városházára, Szabolcs Attila polgármester ugyanis azért fogja a 2004-ben tervezett ősi székely zászlót kitűzni az épületre, hogy rávegye Brüsszelt, hagyja a Kettős Mércét és helyette vagy használjon Górcsövet vagy verjen a románok kezére, akik nem akarják engedni, hogy a székelyek szabadon kitűzhessék a községházáikra a csillagos-holdas székely zászlót.
Pozsgay Imre a kommunista elnyomás és a nemzetpolitika után talán már stand up comedyben utazik, ugyanis minden létező szervezet közül éppen a Tisztességes Választásért Alapítvány nevében hozott magával 50 székely zászlót, miután 1950-es MDP-tagságától kezdve 40 évig nem engedte a tisztességes választások megtartását Magyarországon. A zászlókat olyan önkormányzatoknak hozta, amelyek csatlakoznának Budafok akciójához, de nincsen pénzük zászlóra. Magán az eseményen egy darabot fog majd átadni az ismert éhező nyomorgettó, Diósd képviselőjének. Remélem a kormányhoz a jelenlévő Németh Zsolt államtitkáron keresztül eljut a hír, és szerdán elindulhatnak a segélyszállítmányok a nélkülöző településnek.
Talán Szabolcs Attila polgármester is érzi a Pozsgay professzort körüllengő termékeny feszültséget, a zászlótűzés előtti sajtótájékoztató vendégeit bemutatva ugyanis "kakukktojásnak" nevezi az Orbán-kormány alkotmányügyi tanácsadóját. Pozsgay úgy néz, mint aki jobban örült volna, hogyha turul- vagy parlagityúk-tojásnak nevezik.
Szabolcs polgármester akkora kettősmércézéssel adja meg az alaphangot, hogy a Csíki hegyek adják a másikat. Szabolcs polgármester különös módon Horn Gyula legjobb magyar tanítványának bizonyul, a Kettős Mérce tulajdonosát ugyanis következetesen európauniónak nevezi. A lényeg az, hogy a túlbuzgó román prefektusok nem engedik, hogy a magyar polgármesterek szabadon kitűzzék az ugyan csak 2004-ben tervezett, de tényleg régi motívumokra épülő zászlót, a Zeurópauniónak pedig közbe kéne lépnie.
Németh Zoltán, a körzet fideszes országgygűlési képviselője következik, akinek az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy kedvenc balkáni politkusomra, a Montenegro függetlenségét cigarettacsempészésből megteremtő Milo Gyukanovicsra hasonlít a Honalapító fiatal korából. Német tovább üti-veri a Kettős Mércét plusz wilsonozik egyet. Utána sorban szólalnak fel erdélyi polgármesterek és pártvezetők. Figyelemre méltó újdonság, hogy mind a három erdélyi magyar pártból meghívtak valakit, pedig itt van az a Németh Zsolt, akinél aktívabban kevesen akarták eddig kinyírni az RMDSZ-t. Pedig Lázár-Kiss Barna baróti polgármester semmivel sem kevésbé határozott a társainál abban, hogy az ő városházáról addig le nem veszik a zászlót, míg arról valami megfellebezhetetlenül jogerős ítélet nem születik. Bíró Zsolt, az MPP elnöke plusz értelmet ad a zászlókitűzésnek azzal, hogy március 10-én otthon és Budapesten is tüntetést szerveznek a székely autonómiáért, így aki tűz, az egyben ezt az eseményt is reklámozza.
Németh Zsolt külügyi államtitkár konfliktustompító diplomataként azzal nyit, hogy "zászlóháború dúl a Székelyföldön" és hosszan sorolja, milyen kormánymegbízotti rendeletek, bírósági ítéletek és nyilatkozatok születtek a székely zászló ellen az elmúlt hónapokban Romániában. Gondolom a gyors megegyezést szolgálja az a megjegyzése, hogy a székely zászló elleni támadás a székelyek léte elleni támadás. Miután 5 percig beszél a "szimbolikus agresszió" tényleg bicskanyitogató példáiról, azért elárulja, hogy a román kormány elmozdította az egyik véresszájú alakot, a Kovászna megyei megbízottat, de ez az egyetlen elem, amiből arra lehet következtetni, hogy talán mégsem a Gonosz És Jó Végső Csatája zajlik, ahol vagy mind elhullunk, vagy mindet kiirtjuk, hanem egy olyan konfliktus, amit akár meg is lehetne oldani.
Ekkor jön Pozsgay professzor, aki szót nem kap, de átadja a segélyzászlót a nyomorgó diósdiaknak. Ekkor tudjuk meg, hogy pár önkormányzat már csatlakozott az akcióhoz, szerdán tűzi ki például a lobogót Erzsébetváros, az ismert székely kerület, Siófokon már kint lobog, felkészül Gyöngyöspata, Pesterzsébet, és Belváros. Pozsgay tisztességes választási szakértő abbahagyja a nemzeti sorskérdések súlya alatt rogyadozó nézést, megint ránevet a menyecskére és következik az esmény második, igencsak zavarba ejtő része.
A Városháza előtti téren ugyanis olyan száz fős, lelkes tömeg gyűlt össze, benne egy hatalmas, vagy tíz négyzetméteres székely óriászászlóval és egy rakás régi jelmezbe öltözött székellyel. Az újságírók levonulnak a térre, a politikusok pedig kimennek ez erkélyre, a polgármester és a képviselő párszor meglengeti a zászlót, a polgármester kitűzi, elénekeljük a Székely himnuszt (a magyart nem), Szabolcs Attila mond 5, de tényleg 5 mondatot és vége. Érzésre 30 másodperc volt a népnek szóló program, de objektíve sem lehetett több 3 percnél, tokkal-vonóval. A pont mögöttem álló köpenyes-jelmezes székelyek nem is értik, mormognak rendesen, hogy "mi van, csak ennyi volt?", aztán a sajtós csajoktól kapnak pogácsát, mi meg elindulunk megírni mindezt.
Ha most jönne szembe egy Kettős Mérce, nem állnék jót magamért.