Nincs bénább, mint kirakni a Mentsd meg a delfineket! kitűzőt vagy a AIDS-szalagot, aztán elégedetten hazamenni, ha már lefotóztak minket, és ezzel hivatalossá vált, hogy jófejek vagyunk. Nem is csatlakoznánk semmilyen hasonló, jószándékú, de képmutató akcióhoz. A Nyitottak vagyunk és a Budapest Pride támogatása azonban tök más tészta.
A homoszexuálisok és a többi szexuális kisebbség nem fizikai gyámolításra vagy anyagi segítségre szorul, amit ezzel a nyitottakvagyunk.hu-s feliratkozással gyorsan le lehetne tudni, hanem egyszerűen békén kéne hagyni őket, úgy, hogy elfogadjuk, ők pont olyanok, mint azok, akik többségi módon dugnak. Az elfogadás része az is, hogy ne próbáljuk álságos módon a hálószobákba száműzni a szexualitást. A heterók sem csak a hálószobájukban nyíltan heterók. Ha a heteroszexuálisok minden egyes nap végigparádézhatnak az Andrássy úton jellegzetesen heteroszexuális ruháikban, akkor az abszolút minimum, hogy a Pride résztvevői évente egyszer ezt nyugodtan, sőt vidáman megtehessék.
Ezek olyan ásatag evidenciák, hogy ezt a cikket végül nem is kijelölt szakértőnk, Nyilvánvaló Kapitány írta meg, hanem én, helyette elengedtem gyantáztatni, mert jól akar kinézni a hétvégén. Magyarország azonban sajnos olyan hely, ahol az igazi vita nem a homoszexuális házasságról vagy örökbefogadásról folyik, hanem ott tartunk, hogy Kósa Lajos képviselő-polgármester, aki messze nem a leghülyébb ember a kormánypártban, lepra szóviccel buzizza a Nemzeti Színház előadásait. Ezért is csatlakoztunk, mi a Kinja magyarországi csapata és a Cink, jó buzulást mindenkinek!