Én és a Honvéd témakörben simán tudnék írni egy komplett történelmi regényt. De nem írok.
Azért, mert túl vagyok rajta. Nem feltétlenül igaz ugyanis az a tétel, hogy ha kisgyerekként leteszed valahova a garast, akkor az örökre ott is marad. Másnak nyilván soha nem lehet úgy szurkolni, mint tízévesen, egyáltalán nem szurkolni és nem is érdeklődni azonban lehet.
Nem emlékszem pontosan, hogy miért a Honvédot választottam a hetvenes évek közepén. Az biztos, hogy nagy szerepe volt benne első kedvenc játékosomnak, Pintér Sándornak. Akinek a csodálatos teljesítménye nélkül nem jutottunk volna ki – a Szovjetunió kiverésével! – az 1978-as argentin világbajnokságra. De lehet, hogy ez már később volt. Hogy előbb még az volt, hogy a többiek a KEK-döntős Ferencvárost és az akkoriban bajnokságot bajnokságra halmozó Újpestet választották, és én már akkor sem akartam a többiekkel tartani.
Az első végső győzelemre 1980-ig kellett várni – öt-hat év rettenetesen nagy idő egy kisgyermek életében –, de megérte. Szerencsére amikor bejöttek a bundaügyek, akkor épp a világ másmilyen szeletei érdekeltek, viszont amikor Budapestre költöztem, a 90-es évek elején, épp elég tisztességes csapatunk volt megint. Illés, Halmai, Pisont, Hamar, tudnám sorolni sokáig, bár a szezononkénti legerősebb tizenegyet persze nem tudnám összerakni már. Rendszeresen kijártam a meccsekre Kuusela és Davidovics idejében, egyet mondok, ott ültem-álltam a korzón a Manchester elleni 2-3 alkalmából is, szép élmény volt a zakó ellenére.
Aztán egyszer csak kikoptam. Előbb a Bozsikból, majd a magyar klubfoci környékéről is.
Néha elcsípek egy-két hírt, de jó tizenöt éve azt sem tudom, hányadik a csapat. Az élmezőnyhöz nem ér közel, ki nem esik, oszt jól van. Mondjuk ha kiesne, attól sem omlanék össze sajnos.
De mondom, néha elcsípek egy-két hírt. Most pl. ezt:
Kilenc külföldi labdarúgóval erősített az OTP Bank Ligában bennmaradásért küzdő Budapest Honvéd a téli átigazolási időszakban. George F. Hemingway tulajdonos elmondta, "egy fokkal jobb minőségű futballistákat hoztunk, mint szoktunk". Közöttük három olyan játékos is van, aki szerinte hasonló szintet képvisel, mint Davide Lanzafame. A tavaly áprilisban távozott és az idény végéig visszatért olasz vezetőedző, Marco Rossi kifejtette, nem könnyű a csapat helyzete, mivel hat gárda küzd a kiesés elkerüléséért, és köztük jelenleg mindössze négy pont a különbség. Az új labdarúgók közül az egyik legígéretesebb a Galatasaraytól fél évre kölcsönbe érkezett 20 éves argentin balszélső, Lucas Elias Ontivero. A Honvéd öt csatárt is igazolt: a hétszeres venezuelai válogatott Jesus Meza 1,5, a szerb Bratislav Punosevac 2,5, a kétszeres elefántcsontparti válogatott Francis Koné és a kolumbiai John Jairo Palacios Granja három évre kötelezte el magát, míg a mexikói David Izazola fél évre kölcsönbe érkezett. A balhátvéd posztra pedig a szintén szerb Josip Projicot és a francia Jean-Pierre Morgant szerződtette a Honvéd, továbbá még egy horvát védő, Josip Elez írt alá Kispestre.
Hogy mi van? Kilenc külföldi játékos? Kilenc? Öt csatár? Két balhátvéd? Két- meg hároméves szerződések? És kik ezek ez emberek? Kikezek, kikezek? Mi köze van ennek bármifajta kultúrához vagy jövőhöz-múlthoz-jelenhez vagy akármihez? És egyébként nem az volt, hogy a Honvédnak is van valami csodaakadémiája?
De tényleg: van ebben az országban bármi, ami értelmetlenebb, kilátástalanabb, abszurdabb, mint a klubfoci? Na jó, majd májusban vagy mikor utánanézek, hogy mi lett ebből.