Hacsak az Arsenal vagy Manchester City nem tesz csodát jövő héten, egy angol csapat sem lesz a legjobb nyolc között a Bajnokok Ligájában. És?
Hacsak az Arsenal vagy Manchester City nem tesz csodát jövő héten, egy angol csapat sem lesz a legjobb nyolc között a Bajnokok Ligájában. És?
Ilyenkor szoktak előkerülni a szakértők, mondván, megint ott az árcédula az angol bajnokságon, miután idén is statisztaszerepre kényszerülnek a csapataik, a harmadik évben zsinórban.
Sőt: ha visszaemlékszünk, 2012-ben a Di Matteo-féle Chelsea sem domináns szuperklubként nyerte az utolsó angol BL-címet, hanem úgy, ahogy egy esélytelen kiscsapat szokta, végig hősiesen bekkelve az európai foci igazi nagyjai ellen, amilyen a Bayern és a Barcelona.
Akkor is a Premier League hanyatlása volt a téma, most is az. Változtatott volna ezen valamit, ha ez a Chelsea tegnap nagy nehezen továbbmegy az őt tíz emberrel is lefocizó PSG ellen?
Na és akkor, ha Mourinho (aki ugyanazt a gyáva, defenzív focit játssza, mint Di Matteo Chelsea-je, csak sokkal ellenszenvesebben) óriási szerencsével/bírói csalásokkal elverekedte volna magát a döntőig, ott pedig beparkolja a buszt a kapu elé, és megnyeri tizenegyesekkel, máris a világ legjobb bajnoksága lenne a Premier League? Ugye, hogy nem?
Nincs angol nagycsapat. Na és?
Európában ma három valódi nagycsapat van: a Real Madrid, a Barcelona és a Bayern München. Ezek azok, amelyek évek óta a BL abszolút esélyesei, és tényleg ki is emelkednek a mezőnyből. Angol klub nincs köztük: pár éve még a Manchester United is ide tartozott, de Ferguson utolsó éveiben elindult az erjedés, most pedig hagyjuk is őket, van elég bajuk.
Mellettük vannak jó szériát élő kisebb klubok, mint amilyen most az Atletico Madrid és a Dortmund, meg felfújt, pénzes csapatok, akiknek néha kijöhet a lépés. A Chelsea pont ide való, a PSG-vel és a Man Cityvel együtt. Viszont az elittől messze vannak, talán nem függetlenül attól, hogy a Madrid–Barcelona–Bayern trió negyven éve is nagy volt, és most sem csak egy csésze polóniumos tea választja el őket a középszertől.
Szóval igen, nincs korszakos nagycsapat a Premier League-ben. De hogy ez lenne a jó bajnokság egyedüli fokmérője? Ugyan. Nagyon sok szempont van, melyek alapján valóban nem a PL a világ legjobbja: ezek egyike, hogy jelenleg nem igazán versenyképes külföldön. De mondhatnám a kompetitivitás hiányát (minden évben csak az első négy-öt csapat sorrendje a kérdés, a többinek esélye sincs közéjük kerülni), meg azt, hogy bármilyen idióta klubot vehet, ha lett annyi pénze, nincsenek korlátok régóta, és a sok pénz is a szakmai munka rovására megy.
Ezekben a PL a legjobb
Más szempontból viszont meg igenis a legjobb: komolyan, kit érdekel, hogy a Bayern meg a Barcelona épp hány-nullra verik a német/spanyol középcsapatokat, miközben egy Burnley pontot tud rabolni a Chelsea-től és a Citytől is idegenben?
Hol vannak ilyen intenzitású, gyors és kemény meccsek, amilyenek a Premier League-ben hétről hétre? Hol övezi ilyen körítés a focit? Melyik spanyol, német, olasz (hahaha!) másodosztályú csapatnak van olyan nemzetközi tábora, mint a Wolverhamptonnak, Leedsnek, Norwichnak?
Míg ezek megmaradnak, tök mindegy, hogy épp melyik spanyol csapat nyeri közben a Bajnokok Ligáját. És a fociban is korszakok váltják egymást: nem tart örökké ez az éra sem, pár év, és megint lesz nemzetközi szinten is kiemelkedő angol szuperklub. Csak azt a fixa ideát kell elengedni, hogy azt majd Mourinho fogja összerakni.
Fotók: Getty Images