Akcióorgiával zárul A hobbit-trilógia. Az öt sereg csatája hű a két előző részhez, ami azt is jelenti, hogy a forrásául szolgáló A babóhoz nem annyira. Nem mintha érdemes lenne megint azon pörögni, hogy miért csináltak egy rövid kis mesekönyből három egész estés filmet.
Akcióorgiával zárul A hobbit-trilógia. Az öt sereg csatája hű a két előző részhez, ami azt is jelenti, hogy a forrásául szolgáló A babóhoz nem annyira. Nem mintha érdemes lenne megint azon pörögni, hogy miért csináltak egy rövid kis mesekönyből három egész estés filmet.
Úgyis tudjuk: pénzért. Spoilerek.
Az öt sereg csatája ott veszi fel a fonalat, ahol az előző film véget ért. A gonosz sárkányt a törpök kiűzték a hegyből, Smaug a közeli városon áll bosszút, egészen addig, amíg körülbelül a tizedik perc végén ki nem nyírják. A főcím csak ezután következik.
Ez szépen jelzi, milyen pörgésre számíthatunk, a 140 perc nagy részében különféle kitalált fajok egyedei fogják egymást gyilkolni a lehető leglátványosabb módon. A folyamatos akciózás közepette – ami húsz perc után már elég ualmas – alig történik valami érdekes is a filmben.
Az egyik ilyen momentum a Fehér Tanács találkozása a frissen visszatért Szauronnal, bár itt is főleg egymás gyepálása megy. Ez viszont kellően rövid és izgalmas ahhoz, hogy élvezhető legyen. Mert valljuk be: az, hogy egy csapat törp miénk a vár, tiétek a lekvárt játszik, nem az.
A másik érdekes vonal a törpkirály Thorin lelki változása, az, ahogy a visszaszerzett mérhetetlen kincs és annak az egyetlen még hiányzó darabja megmérgezi a lelkét. Egyébként ahogy a legtöbb motívumnak, ennek is van elődje A gyűrűk urában, teljesen hasonló dolog történt szegény Boromirral – aki mellesleg a legemberibb karakter volt abban a történetben.
A másik érzelmi mellékzönge, a törpfiú – a tizenhárom törpéből csak egynek tudtam megjegyezni a nevét, és nem neki – és a tündelány (Kate a Lostból) tragikus szerelmi története, amiy nem is szerepel az eredeti műben, talán nem véletlenül: nem működik. És hiába A hobbit a filmsorozat címe, szegény Zsákos Bilbó nem sok vizet kavar ebben a részben, az ember néha meg is feledkezik arról, hogy van egy címszereplője is a sztorinak.
A trailer sokkal menőbb, mint maga a film
A hobbit sorozat egyébként ékes példája annak, miért veszélyes egy kerek történetet három részre szabdalni. A cselekményt hiába harmadolják el, a dramaturgiai ívet nem lehet. Ennek megfelelően az első részben csak utaztak, a másodikban csak megérkeztek, a harmadikban csak háborúznak. Így hiába lenne változatos az egész történet, a különálló, végletekig túlnyújtott filmekben elcsúsztak a hangsúlyok, és mind tök unalmas és monoton lett. Hiába elképesztően látványos amúgy ez a 100-120 perc.
Tíz éve A gyűrűk ura egy bőséges alapanyagból készült, lenyűgöző epikus fantasy volt. A hobbit egy minden tekintetben kisebb volumenű alkotás, kár, hogy nem akként kezelték. Így inkább kelti az idősebb srácokat majmoló, nagypofájú kistesó hatását, aki addig hadonászik a fakarddal, amíg jól fejbe nem kúrja magát.
[A hobbit – Az öt sereg csatája csütörtökön, decembert 18-án kerül a mozikba.]