Ha volt film, amit vártam a nyáron, akkor az Az UNCLE embere volt. Hidegháború, régimódi kémek, világuralomra törő nácik, Guy Ritchie, ugyan mi mehet félre?
Címke: filmkritika
Soha nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténik, de a BeSZERvezvével kivételt tettem.
Nincs új a nap alatt – viszont a Marvel legújabb képregényfilmje épp eléggé érdekes környezetben és megoldásokkal dolgozik ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Egy játékvonat sokkal királyabb csatatér, mint egy invazív idegen faj által uralt űrszektor.
Hosszú és hatásvadász filmet készítettek Amy Winehouse életéről, amiből végre kiderült, a nagy titok: az énekesnőnek minden problémája abból ered, hogy az apja egy fasz. Ott a pont, Freud.
Ez bevallottan olyan kritika, aminek az írója nem látta filmet. Csakhogy ez ezúttal nem hiba, hanem éppen a lényeg.
Egy régi, kifulladt filmes franchise felélesztése mindig kockázatos, úgyhogy amikor hallottam, hogy újabb Jurassic készül, csak fogtam a fejem, és csóváltam is, hogy jaj ne. A Jurassic World nem ér az eredeti nyomába, nem is akar, és tele van nevetséges elemekkel. De ezért működik.
Az ember nézi, és olyan, mintha nem magyarok lennénk, hanem valami sokkal-sokkal vidámabb társaság. Óda következik egy szuperjó új magyar filmhez.
Nagyon komoly várakozás előzte meg ezt a filmet, melyet már három éve kezdtek forgatni, de végül csak elkészült. Megérte vajon a sok galiba, vagy nagyobb a füstje?
A szürke ötven árnyalata című akármit olvasatlanul is óriási divat gyűlölni, és a belőle készült film is jó előre megosztotta az embereket. Én is úgy készültem a moziba, hogy végre őrjönghetek egy jót. De keservesen csalódtam. Olyan jó lett volna a film? Nem éppen.