A negyeddöntők közül pont az lett a legszorosabb, ahol még kiscsapat is érdekelt volt. De azért túlzás lett volna, ha Costa Rica az elődöntőbe jut, és Van Gaal kapuscseréje is bejött.
Ez a meccs a másik három negyeddöntővel szemben (ahol az esélyesebb csapat gyorsan az elején elintézte a továbbjutást, utána pedig csak az eredményt tartotta) a nyolcaddöntők sablonját követte: itt is az esélyes ment tovább, de csak nagy kínok árán.
A hollandok óvatosan kezdtek, de az első félidő felétől egyre több helyzetük volt, és simán vezethettek volna, de nem sikerült gólt lőniük. Joggal hihették persze, hogy csak idő kérdése, és jön a gól: Robben ismét megállíthatatlanul játszott (most már igen, ő a vébé legjobb játékosa a versenyben maradtak közül), és ilyenkor valami úgyis bejön. Hát nem jött.
A második félidőben ugyanis tényleg mindent, de mindent kihagytak: hol Navas védett, hol a kapufa mentett, hol egy védő a gólvonalon. Robin van Persie elképesztően indiszponáltan játszott: holtbiztos gólhelyzetben botlott el, folyton lesre futott, érthetetlen volt, hogy Van Gaal most miért nem cseréli le, amikor Mexikó ellen simán lekapta a pályáról. És jött az a rohadt hosszabbítás, pedig már alig maradtunk a végére a sukorói Zsuzsi presszóban.
Costa Ricának volt néhány veszélyes támadása, de igazi helyzete a rendes játékidőben egy sem, de ahogy telt az idő, úgy kezdtek egyre inkább reménykedni. A hosszabbítást már gyakorlatilag végigfetrengték: Navast minimum háromszor kellett hosszan ápolni, és percenként rogyott össze valamelyik mezőnyjátékos. A végén pedig még helyzetük is volt, de Cillessen védett.
És amikor már úgy tűnt, hogy bajban lehetnek a hollandok, hiszen a tizenegyesknél tényleg minden Costa Rica mellett szólt volna, Van Gaal váratlanul húzott egy utolsót, és kapust cserélt: Tim Krul váltotta Cillessent. Ő pedig kettő tizenegyest is kifogott, miközben a hollandok mindent belőttek – még van Persie is, pedig benne mindenki biztos volt, hogy kihagyja.
És persze, hősies volt, amit Costa Rica az egész vébén művelt, de ma leginkább óriási szerencséjük volt, ráadásul a bíró is partner volt a játékot tördelő, sokat szabálytalankodó felfogásukhoz. Én nagyon örülök, hogy nem ők jutottak tovább, mert 1) a világ legunalmasabb meccsén simán kikaptak volna az argentinoktól, hiszen a mázlifaktort végleg kimerítették ma, 2) rettenetesen idegesítő volt, amit az utolsó félórában műveltek, 3) és különben is, hajrá európai csapatok.
Így viszont lesz két elődöntő, ahol legalább közel azonos játékerőt képviselő csapatok játszanak majd, bár könnyen lehet, hogy szét fogjuk unni az agyunkat azokon is. A fenti videót azért tettem be illusztrációnak, mert ez a dal szólalt meg a presszóban, amikor Krul kivédte a Costa Rica-iak szemét. És tényleg kell az az áramszünet, miután az ember 210 perc alatt látott ma egyetlen nyomorult gólt összesen!