Hogy ne legyen annyira keserű a Nemzeti Összetartozás Napja, egy tortát is felvágtak a Jobbik segesdi megemlékezésének végén. A tortán Magyarország eleve úgy nézett ki, mint egy kipás zsidó, akinek here nőtt az állára. És maradt rajta egy elütés is.
Hogy ne legyen annyira keserű a Nemzeti Összetartozás Napja, egy tortát is felvágtak a Jobbik segesdi megemlékezésének végén. A tortán Magyarország eleve úgy nézett ki, mint egy kipás zsidó, akinek here nőtt az állára. És maradt rajta egy elütés is.
Én igazán megértem a Jobbik cukrászát, jómagam is minden sorban vétek egy-két elütést. De ez a torta – talán a szinte elviselhetetlen fájdalom miatt – elég csáléra sikeredett. Szegény Nagy-Magyarország eleve elcsúszott Nyugat felé, így Horvát-Szlavónország kis farkincává korcsosult. És az sem bizonyult egyértelmúen jó ötletnek, hogy – talán mert már látszott, hogy a szöveg messze nem fog kiférni – a cukrászművész egy hereszerű tarsolyt biggyesztett a balkáni határőrvidék alá. Szegény Nagy-Magyarország, ami normál esetben úgy néz ki, mint egy táplálkozásra kész, Kelet felé úszó kapitális dévérkeszeg, így átalakult egy Ukrajnát gyanakodva szaglászó, kipás, nagyorrú zsidó férfivé. Én simán kiegyeznék ilyesmivel, de lehetséges, hogy a Jobbik nem pont ezt az üzenetet szerette volna közvetíteni.