Ha így megy tovább, már csak néhány éve van hátra Jemen évezredes fővárosának, mert el fog fogyni a víz. És nem is csak azért, mert tízszer annyian lakják, mint 30 éve, hanem mert az ország összes vizét felissza a drogtermesztés.
Ha így megy tovább, már csak néhány éve van hátra Jemen évezredes fővárosának, mert el fog fogyni a víz. És nem is csak azért, mert tízszer annyian lakják, mint 30 éve, hanem mert az ország összes vizét felissza a drogtermesztés.
A káprázatos agyag felhőkarcolóiról híres, 2200 méteren fekvő város a fene tudja, mióta létezik. Nagymecsete már Mohamed életében megvolt. De aki meg akarja nézni, annak, úgy fest, nincsenek évezredei: 2020-ra a város valószínűleg kiszárad, és lakhatatlan lesz.
Folyamatosan zuhan a talajvíz szinte. A hetvenes évek végén 30 méterre kellett hozzá lefúrni, ma már több mint egy kilométer mélyen van a kinyerhető víz, szintje folyamatosan süllyed. Az egyre kevesebb vizet robbanásszerűen növekvő népesség fogyasztja. Míg a hetvenes évek végén alig kétszázezren éltek Szanaa-ban, a város mára kétmilliós, lakossága évente 7%-kal nő.
Még csak nem is ez a legnagyobb baj, hanem a kat. Az őshonos drognövény olyan itt és Afrika szarván, mint a sör és a fű egyszerre: nincs társas érintkezés nélküle, az enyhe stimulánst egész nap tolja, aki megengedheti magának. A frissen fogyasztandó növény termesztése rendkívül vízigényes, és ma ott tart az ország, hogy a víz közel felét a kattermesztők locsolják el – tápanyagot nem tartalmazó növényre egy sivatagos országban.
A vízfogyasztást egyáltalán nem szabályozzák, azt se tudni, hogy hány kút van. Az olajiparból lecsorgó technológia is tovább súlyosbította a helyzetet: a felszíni vízforrások és az esővíz gyűjtése helyett egyre mélyebb víznyerőkből pumpálják ki a vizet, amit semmi nem pótol. Egy két évvel ezelőtti Foreign Policy-cikk konzervatív becslésekre hivatkozva azt írja, a szanaa-i medence alól évente kipumpált 250 millió köbméter víz 80 százaléka nem megújuló forrásból származik. A helyzet annyira kétségbeejtő, hogy az előző kormány idején komolyan elgondolkoztak azon, hogy az egész fővárost leköltöztetik az élhetetlenül forró tengerpartra, vagy sótalanított tengervizet pumpálnak fel Szanaa-ba – 3000 méternél is magasabb hegyeken keresztül, kétmillió embernek, az egyébként rendkívül szegény Jemenben.
Szanaa-t pedig látni kell, mielőtt még elhagyatott szellemváros lesz, mert ilyen hely nincs még egy. Amikor az óváros 5-9 emeletes, agyagból, kőből és mészből épült, lehengerlő szépségű lakótornyai készültek, Manhattanban még szarvasok legelésztek. Itt van róla egy nagyon friss poszt – „strange and marvelous”, azaz különös és varázslatos, írja róla a fantasztikus utazós posztjairól ismert szerző –, melynek elolvasása után komoly önuralmat kíván a repülőjegy-kereső oldalak elkerülése.
Fotók: Rod Waddington (érdemes végignézni az összeset, nagyon jók)