Erre való az internet meg a mikroblogolás: a lenyűgözően izgalmas, megható és szívszorító Utolsó percek művészete szilveszterkor indult, és február 14-éig bilincsel le nap mint nap az ostrom átélőinek naplójegyzeteivel.
Erre való az internet meg a mikroblogolás: a lenyűgözően izgalmas, megható és szívszorító Utolsó percek művészete szilveszterkor indult, és február 14-éig bilincsel le nap mint nap az ostrom átélőinek naplójegyzeteivel.
Ma például Nagy Lajos – a Képtelen természetrajz írója –, Fenyő Miksa, gróf Széchényi Viktor földbirtokos, egykori főispán, Pentelényi János pasaréti mérnök és Kovalovszky Miklós kispesti tanár január 5-ei naplójegyzetei vannak soron, plusz egy remek óvóhelyi recept. De volt már szovjet katonanapló, meg visszaemlékezés nyilas pártszolgálatostól és gettóba terelt zsidó fűzőkészítőnőtől. És egy csomó korabeli fénykép.
A legerősebb talán Nagy Lajos szövege, mert ő nemcsak megrázó, de profiként a legdurvább körülmények között is higgadt marad, és ilyen leírással borzongat meg egy belvárosi utcán napokig temetetlenül heverő hulláról:
A hulla vállát, mellét és ölét üvegcserepek lepték el. Az utca is csupa üveg. Néhol egész üveghalmazok domborodnak. A hulla ölében a fagyott sötétpiros lepény olyan, mintha pazarul megcukrozták volna.
Fenyő Miksa meg a leglehetelenebb körülmények között is nyugatos szerkesztő maradt:
Reggel kilenckor felmentem Elvirával a lakásba, hogy kissé rendbe szedjem magamat. Éppen vízzel telt sajtárt tartottam kezemben, hogy a wc-t öblítsem, amikor rettenetes orkán süvített végig a házon. Földindulás, égszakadás, a ház rettenetes robajjal beszakadt, a falak, plafonok összeomlottak, ami üvegfal és ablak volt, mind betört, az üvegdarabok végigzúgtak a lakáson, csak az a néhány négyzetméternyi hely, ahol mi álltunk, nem szakadt le. Egy pillanat, túl voltunk az első rémületen, és rohantunk le a pincébe. A valóság: egy bomba egész a földszintig átszakította az épületnek azt a részét, ahol a tantermek voltak, közvetlen a H.-lakás udvari frontján, magát a lakást megkímélte, csak az udvari front ablakait zúzta be és az éléskamra kincseit hányta összevissza, és keverte meg üvegtörmelékkel. A „la séance continue" pózát azért nem engedtem el, az öblítést a wc-ben elvégeztem.
Hát ilyen ez a blog, meg még ennél is lebilincselőbb, február közepéig ennél jobban semminek sem fogom várni a napi frissülését.