​A nap legvicesebb blogposztja elemzi Orbán teljesítményét a díjátadón

"Ám a nagy akarásból komikusan ütemtelen érkezés kerekedett, egy minden eddiginél látványosabb nyalintás kíséretében (elfáradtunk fejben)". Mintha meccs lett volna, úgy elemzik, mit nyújtott a miniszterelnök a színpadon.

Advertisement

Párás szemmel gratulálok a Futballsznob blognak, marha jót írtak Orbán teljesítményéről az Aranylabda-gálán, ahol a magyar futballminiszterelnök a Puskás-plakettet adta át Zlatan Ibrahimovicnak.

Politikai meggyőződéstől függetlenül: Orbán produkciója az Aranylabda-gálán nettó katasztrofális volt.

Advertisement

Így kezdődik a szöveg, amiből szemezgetek pár erős mondatot, de leginkább azt javaslom, hogy olvasd el egyben, tökéletes poszt!

– Talán a lelki ráhangolódásnál történhetett valami, mintha fejben nem lettünk volna ott rögvest az elejétől. Utána pedig már borzasztó nehéz megtalálni a ritmust.

– Ahogy a felvételből látható, a fizikai felkészüléssel nem volt gond, a formaidőzítés viszont már bőven hagyott kívánnivalót maga után. Elnökünk darabos, mint a dorogi brikett, úgy billeg a pulpitushoz, mintha egyenest a hülye járások minisztériumából masírozna a reflektorfénybe. Ennél is sokkal jelentősebb probléma azonban, hogy egyetlen tikkes nyakrándulást leszámítva még csak reakcióra sem méltatja a prominensekkel zsúfolt nézőteret. Magyarán: elfelejt köszönni.

– Zlatan felismerése nem is okozott gondot, az viszont már kellemetlenebb, hogy a díj lepasszolását követően úgy pillantgat a svédre, mint egy mocskos gondolatokat forgató zsiráf-fetisiszta. Bírjunk már azzal a szájnyalintgatással!

– Sajnos a kezdeti sokkból eztán sem sikerült magához térnie versenyzőnknek. A páncélüvegből formázott műtárgy kézbesítését követően rögvest újabb megalázó helyzetbe keveredett: csúnyán faképnél hagyták. (…). Nézzék ezt a helyezkedést, milyen távol áll az embereitől! Aztán meg egyetlen finom csípőmozdulattal úgy átejtik, máris hátulról nézhet a távolodó zakók után.

– Összegezve a látottakat, ismét levonhatjuk az unalomig ismert következtetést: ami hazai pályán kényelmesen elég, az bizony a nemzetközi mezőnyben édeskevés.

Advertisement

(via maxwereb)

Vélemény, hozzászólás?