Pánikszerű, sőt megfeszített munka sem nagyon folyt a Rómain, amikor délben körülnéztem a víz által ostromlott Budapest legveszélyesebb pontján. Az viszont világosan látszott, hogy kik állhatnak a mobilgát-hiszti mögött. Ingatlancsalók.
Pánikszerű, sőt megfeszített munka sem nagyon folyt a Rómain, amikor délben körülnéztem a víz által ostromlott Budapest legveszélyesebb pontján. Az viszont világosan látszott, hogy kik állhatnak a mobilgát-hiszti mögött. Ingatlancsalók.
"Uszállyal vihették a korrupciós pénzt!" Ez az első gondolatom, ahogy a motort hátrahagyva leballagtam a Duna-parti sétányig. Nem a csendes, napsütötte ösvényen műanyag motoros gyerekeiket sétáltató anyákra gondoltam, de még a dörzsölt kinézetű kutyaúsztató szakikra sem. Hanem arra, hogy csak azon a párszáz méteres, mondjuk egykilométeres szakaszon, amit bejártam, 3-4 komolyabb lakóparkot szúrtam ki, mindegyikben minimum 4, de volt, hogy 5-6 masszív, többemeletes lakóépülettel. Ezeken kívül akadt még egy rakás szóló társasház közvetlenül a parton, némelyik még nem is egészen kész állapotban.
A közvetlen hullámtérról beszélek, arról a Nánási út-Királyok útja és a Duna közé zárt részről, ahol a hivatalos, friss adatok szerint összesen 40 darab lakóingatlan található 90 lakóval, és ahová ebben a formában nem szabadna építkezni. Én most ennek a sávnak durván az egyharmadát jártam be, és a teljesen amatőr becslésem szerint legalább 3-400 lakóparki tipusú lakást láttam. Így már érteni, miért erőlteti Tarlós főpolgármester a mobilgátat a part és a sétány elpuszttása árán is.
De nem tarlósozni jöttem, hanem megnézni, hogyan folyik a heroikus védekezés.
A vasúti híd alatt átbújva lefordulok a Szentendrei útról, és először megnézem az Aranyhegyi patak torkolatát a vasúti hídnál. A patakot klasszul visszaduzzasztotta a Duna, tele lehet hallal, el is határozom, hogy eljövök a gyerekekkel keszeget aratni. A torkolatban duci asszony áll és a vizet bámulja. Mellé állok, együtt bámuljuk kicsit, "jó nagy" mondjuk magunkban és megyünk a dolgunkra.
A sétány hihetlenül csendes, a motorozó kétéveseket és a csöpögő spánieleket kivéve. A folyó a városhoz közeli végénél egy jó arasznyira lehet a sétány szintjétől. A nagyobb fákon az önkormányzat árvízi hirdetményei vannak kiragasztva. Ezek szerint elvileg ezekben a percekben kéne végleg elhagyni mindenkinek a Nánási út és a folyó közötti hullámteret, de persze szó sincs ilyesmiről, autók, furgonok, teherautók is vannak bent még, és a parti kajáldák nagy részében is még pakolnak.
A hangulat idilli, meghökkentő csend van, még a lángossütők és hekkezők utolsó mozdítható alkatrészeit kiszerelő tulajok is némán dolgoznak. Az mindenkire hatással van, amikor egy hatalmas és ellenállhatatlan folyó készül kilépni a medréből. A szállodahajóig sétálok, a Duna nem sokkal fölötte már elöntötte a sétányt, is beljebb kanyarodom.
A lakók a jelek szerint nem hagyták az utolsó percekre a költözést, mert elég kevés emberrel találkozom. Páran homokzsákokat töltenek és halmoznak fel a házak fala tövében, de ez nem tűnik jellemzőnek, inkább csak kiürítették a házakat és otthagyták őket.
Egy mindentudó hangon értekező kutyás muki azon dohog, hogy kikapcsolták az áramot és neki nincs aggregátorja. Egy őrülten intenzív sminket viselő cigányasszony rámutat egy térdmagasságban húzódó drótra és királyos-kardos-jósnős filmbe illó hanghordozással azt mondja: "addig jön a Duna és nem tovább!" Egy kempingbringás muki azzal tromfol, hogy "ne vicceljen, meglehet a kilenc méter is", mire az asszony szuggeráló hangon azt mondja, hogy "nem, ott fog megállni", aztán elmegy.
Felérek a Nánási útig Ez az első, a folyóval párhuzamos nagyobb utca, itt közlekedik a busz és itt húzódik az elsődleges védővonal. Nem folyamatos gátat kell elképzelni. Az út egyik oldalán térdig-tökig érő füves földgát húzódik, ami minden egyes kapubeállónál, buszmegállónál és utcatorkolatnál megszakad. A kapuk előtti lukakban mobilgát-szerű megoldást alkalmaznak, vagyis két betonhoronyba becsúsztatott lappal zárhatók a rések. Az utcatorkolatokban már építkezni kell homokzsákokból. Na, ezeknek a tevékenységeknek az általam bejárt kilométeres szakaszon nyoma sem volt még. Rendőr, polgárőr és közterület-felügyelő viszont rengeteg nyüzsgött az utcán. A két utóbbi csoport azon versengett, hogy sikerüljön minél jobban hasonlítaniuk a rendőrökre. És mind a három autókat terelt, a Nánásit és a Királyok útját ugyanis lezárták.
Egy-két homokzsáktöltő csapatot leszámítva ezen a szakaszon senki sem foglalkozott a gáttal, így visszagyalogoltam a motorig, a patakparton egy kicsit még néztem a vizet, hátha rámköszön egy kapitális jászkeszeg, de egy vizatermetű közmunkáson kvül nem láttam senkit, így visszahajtottam a városba.