Kilenc éve száguld a Plútó felé a New Horizons űrszonda, négy és fél hónap múlva ér oda. Bár ötmilliárd kilométeres útjából százvalahány millió még hátravan, már most is tolja a gifeket, például ezt a remek felvételt a bolygó legnagyobb holdjáról, a Charonról.
Kilenc éve száguld a Plútó felé a New Horizons űrszonda, négy és fél hónap múlva ér oda. Bár ötmilliárd kilométeres útjából százvalahány millió még hátravan, már most is tolja a gifeket, például ezt a remek felvételt a bolygó legnagyobb holdjáról, a Charonról.
A gifet a szonda január 25. és 31. között csinálta LORRI nevű kamerájával (Long Range Reconnaisance Imager, azaz hosszútávú felderítő képalkotó), 202–195 millió kilométerről, mialatt a Charon megkerülte a Plútót. Vagy épp a Plútó kerülte meg a Charont? A hold ugyanis nehéz, mint a sár: 1,305×1022 kilójával a Plútó mindössze nyolcszor annyit nyom, mint az 1,52×1021 kilós Charon, a keringő égitestek közös tömegközéppontja – báricentruma – így a két égitest között van. Ettől a fura pálya.
Kicsiben ugyanez történik a mi Holdunkkal is, csak itt jóval nagyobb a tömegkülönbség (a Hold tömege mindössze 1,23%-a a Földének): a báricentrum nem a Föld és a Hold között van az űrben, hanem még a Földön belül, 1710 kilométerrel a lábunk alatt (kicsit mélyebben, ha a lábunkat feltesszük az asztalra).
Ez persze még csak ízelítő abból, amit a New Horizons idén nyáron művelni fog. Július 14-én 200 millió kilométer helyett 12 ezer kilométerről fogja végigfotózni a 2006-ban méltatlanul lefokozott bolygót, amit 1930-as felfedezése óta először végre megnézhetünk majd jó közelről. Viszonyításképp: a Charon ennél másfélszer messzebb, 18 ezer kilométerre kering a Plútótól. Már csak 139-et kell aludni, itt a visszaszámláló.
Fotó: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute