A Lexbase hétfőn indult, a szóvivője halálos fenyegetések miatt kedden le is mondott. Mitől akadtak ki ennyire a svédek? Attól, hogy a Lexbase egy olyan adatbázis, amiben rá lehet keresni bárki büntetett előéletére.
Sorban irogatom be az általam ismert svéd zenészek neveit a Lexbase keresőjébe, de vagy tényleg makulátlan a múltjuk és még vandalizmusért sem vitték be őket, vagy lehal az oldal, láthatóan az őrületes forgalomtól. A honlap hétfőn indult, de gondolom azóta minden svéd a saját szomszédait, rokonait, munkatársait keresgéli rajta. Szerda van és a saját számlálója szerint majdnem 13 millió keresés történt eddig az adatbázisban.
A Lexbase már induláskor azzal takarózott, hogy csak szeretné kielégíteni a svéd közvélemény szabad információ iránti vágyát. Mások szerint ezzel személyiségi jogokat sért és akár rágalmazásért perelhető is lenne. A svéd adatvédelmi szervezet, a Datainspektionen kijelentette, hogy a Lexbase miatt muszáj lesz átírni az alkotmányt, mert a törvényes kiskapuk megengedik azt, hogy valakinek a büntetett előéletét szabadon publikálják bárhol öt éves időtartamra. A Datainspektionen nem tehet semmit, a honlap üzemeltetői kifizették a nagyjából 70000 forintos bérleti díjat azokért a dokumentumokért, amiket kitettek a nyilvánosság elé. Hiába panaszolta be a szervezet a Lexbase-t a rendőrségnél, a svéd sajtótörvény ugyanis a bérleti díj fejében ugyanúgy megvédi a honlapot, mint az online újságokat, blogokat vagy más médiavállalatokat.
Az oldalban nemcsak nevek alapján lehet keresni, hanem cím szerint is. Egy térképen, ahogy például a címlapképen is látszik, megjelenik az összes büntetett előéletű személy címe. Neve nem, de ha ismerjük és beírjuk azt, akkor megjelenik, hogy igen, büntetett, ennyi éves, itt lakik. Ha többet akarunk, azért már fizetni kell, alapcsomagért 2000 forintot, a teljesért 2800-at. Egy svéd jogi professzor szerint kétséges a Lexbase üzleti sikere, bár szerintem csak arra gondolt, hogy hamarabb fogják az egészet bezárni, hogy az embereknek hosszútávon megérje a befektetés.
De lehet, hogy nem is kell hosszútávon gondolkodni a Lexbase-zel kapcsolatban. A cég kedden bejelentette, hogy szóvivőjük, az egyébként ügyvédként dolgozó Pontus Ljunggren lemondott, mert annyi halálos fenyegetést kapott. Ljunggren korábban azt állította, hogy különösen hasznos lehet ez az adatbázis azoknak az egyedülálló nőknek, akik ki akarják deríteni, hogy büntették-e már mondjuk nemi erőszakért vagy bántalmazásért azt a férfit, akivel randizni indulnak.
Ljunggren távozása csak az egyik pofon volt, amit a Lexbase indulás után kapott. A Dagens Nyheten nevű napilap utánajárt annak, hogy mit is csinált a honlap mögött álló cég többségi, 95 százalékos tulajdonosa, Jonas Häger. Például kiderült, hogy 2007 óta nem fizetett adót. Ljunggren ezt a vádat még a cég alkalmazásában azzal próbálta hárítani, hogy Häger akkoriban sokat vitorlázott, és ezért nem fizette rendesen az adóit. A napilap aztán azt is előkaparta, hogy Hägernek több, az alvilághoz köthető céggel van kapcsolata, például részese egy webfejlesztő vállalkozásnak, aminek a partiján az egyik résztvevőt hasbalőtték. Ljunggren akkor azzal mosta ki a főnökét, hogy ennek az incidensnek semmi köze nincsen a tulajdonos üzleti ügyeihez, ez mind a magánszférára tartozik. Aztán Ljunggren tényleg lemondott.
Közben egyre több címről derül ki, hogy valójában egyáltalán nem lakik ott egy volt vagy jelenlegi bűnöző sem, csak a felhasznált dokumentumok elavultak és még mindig azokat a lakhelyeket jelölik, így teljesen ártatlan embereket is kipécézhet magának valaki, aki a Lexbase-nek hisz.