Időnként felmerül a kérdés, van-e értelme közéleti kérdéseket feszegető posztokban véleményt nyilvánítani egy párszázas olvasottságú blogon úgy, hogy az adott poszt szinte biztos hogy nem jut el azokhoz, akiknek igazából szól.
Az van szerintem. Most, Magyarországon. Nem a szó szakkifejezésileg szoros értelmében – bár előbb-utóbb még úgy is lehet. Mert hát miért is ne lehetne, ha már egyszer mindent lehet?
Az a helyzet, hogy engem utoljára a 2004-es népszavazási kampány alkalmából idegesített fel a politika úgy istenigazából, és sokáig azt hittem, hogy soha többé nem fog. Tévedtem, nem is kicsit. Hiszen még soha nem utáltam annyira semmit, mint most ezt a háborús pszichózist.
