A sporthoz való hozzáállás végletei az egyik oldalon a Churchill féle NO sport, másik oldalon a fittnesfüggőség, ahol az éve feketekarikás napja a karácsony, mikor az edzőterem zárva. De ezektől a szélsőséges viszonyulásoktól eltekintve, a nagy többség tudja, KÉNE, meg jó is lenne, csak sokszor a lustaság győz a mozoghatnék felett. Kivetítőn, sörrel a kézben focimeccset nézni nem sport, ha kategorizálni akarunk, mit tekintünk testmozgásnak.
Bár nálam is sokszor diadalt arat a sötét oldal, és a mozgás okozta jó érzést egy Mozartgolyóval próbálom pótolni, azért igyekszem nem elpunnyadni.
Mostanában megint rákaptam a futásra, nőknél az ilyenhez meghozhatja a kedvet egy új cucc is, nálam pl, az új, csinos futófelső adta a lökést, hogy újra kimenjek a Margitszigetre.
Mint ahogy a biciklisek rávezetése az erdei sétautakra, vagy a belvárosi járdákra előrelátható konfliktushelyzet, ugyan úgy borítékolható volt, a felújított futósávon is lesz egy-két balhé.
A helyzet azért jelentősen javult a néhány évvel ezelőttihez képest, kevesebb a kutyás, a tétova turista, a babakocsis konvoj, de még mindig van, aki nem érzékeli igazán a külvilág jelzéseit, és el nem tudja képzelni, egy futópálya szerű valami az tényleg futópálya, és félpercenként el is húz rajta valaki, aki fut.
Én a mozgás miatt futok, nem vagyok a másodpercek megszállottja, és bár nem szeretem, ha kerülgetni kell valakit, különösebben nem billent ki a lelki egyensúlyomból, ha emiatt veszítek öttized másodpercet az időmből. A kisgyerekek és a kutyák viszont veszélyesek, kiszámíthatatlan az mozgásuk, nem is biztos, hogy észreveszi időben őket az ember, áteshet rajtuk, vagy véletlenül fellökheti a gyereket.
Egy bringóhintó elég nagy, messziről látható, és persze, bosszantó, ha rossz helyen parkol. Tegnap olvastam a hírt, részletek sajnos nem ismertek, egy futó egy rossz helyen álló bringót belökött a Dunába (ha jól érthető a hírből, szerencsére utasok nélkül). Az sem derül ki a rövid kis cikkből, hogy volt-e előtte szóváltás, kérte a futó, hogy álljanak arrébb, vagy rögtön taszajtott. Persze, idegesítő, ha az embert valami akadályozza, de Freud óta tudjuk, a felnőtt ember képes elfojtani a dühét, képes várakoztatni a szükségleteit, és nem elégíti ki a vágyait rögtön direkt módon.
Mindig is érdekelt az emberi lélek…milyen indulatok dolgozhatnak valakiben, hogy belelökjön egy bringót a Dunába…vagy talán csak arrébb akarta tenni, és túl nagyot tolt rajta? Vagy a futók egy része pont olyan bolond, mint a városi biciklisek egy része, és pusztuljon mindenki az útról, mert ő ott suhan?
Félni kell-e a sport közben megzavart embertől, mert indulatos, vagy a sportnak nem csak a test, hanem a lélek épülését is kéne szolgálnia, és a futók igazából inkább nyugodtak, mint feszültek? Érdemes-e úgy sportolni, hogy miközben a test edzettebbé válik, az idegek cafatokra tépve?