Délelőtt láttam a Facebookon, azóta annyira népszerű lett, hogy ide is kiteszem Szálinger Balázs költő pompás anekdotáját a Ferencvárosi okmányiroda ügyfélkapu-ablakában történtekről.
A kommentekből kiderül, hogy az ilyen költői dialógusok egyáltalán nem olyan ritkák, mint ahogy az ember esetleg elképzelné. Egy Másik Költő mondja:
A helyzet ismerős. Amikor lakáshitelért folyamodtam, és összegyűjtöttem az összes, jövedelemforrást igazoló dokumentumot, a banki alkalmazott hölgy értetlenkedve kérdezte: – Ez mi? – Honorárium. – Miért kapta? – Versekért. – Nem akarja elhitetni velem, hogy maga verseket ír, és ezért pénzt kap. – De pontosan így van, nem sokat, de ez is pénz. – Sajnos, ezt nem számíthatom be az összjövedelembe. – De miért, ha egyszer papírom van róla? – A költő az nem egy rendes foglalkozás.