Megszűnt a Népszabadság…
Nem nyíltak meg hegyek, nem öntöttek ki folyók, a bazilika harangjai sem kondultak meg (persze), ahogy a Gellért-hegy sem csúszott a Dunába. Egyszerűen csak megtörtént.
A mazsolává töpörödött baloldal, azon belül is a volt állampárt, és hozzá köthető Szabad Sajtó Alapítvány által a Mediaworks Hungary Zrt. számára teljesen átadott Népszabadság a tavaly nyári tranzakcióval gyakorlatilag teljesen védtelenné vállt.
Tudták ezt a szocik persze, nagyon is tudták. Sokvótmá az adósság, mondták; mi tagadás, kevésnek éppen tényleg nem volt nevezhető, a zsugorodó, vagyonát feléldegélő pártocska pedig – ha csak az ő szempontjait nézzük – tényleg jól tette, hogy eladta kisebbségi tulajdonrészét(a Népszabadság Zrt. Dolgozóinak Kulturális, Szociális Segélyező Egyesületének 1,4 százaléknyi tulajdonrészével együtt).
Ugyan nem voltam rendszeres olvasója a nol.hu-nak (nyomtatott sajtót évek óta nem olvasok), de ha néha odatévedtem, összességében tetszett amit láttam, és olvastam. Nem volt az én világom, ahogy anno kormánylapként sem rajongtam érte, de az utóbbi êvekben, a médiapiacon megfigyelhető fideszes terjeszkedés fényében a lap jelentősége, minden, még nem fideszes sajtóorgánummal együtt erősen felértékelődőtt.
Miközben mindenki Orbán köreit sejti a szerkesztőség megszüntetése mögött (teljes joggal), és felháborodottan vonul utcára a demokráciaféltők, és a törzsolvasók nem túl népes tábora, addig senki sem beszél arról, hogy ha netán mégis csak sikerülne egyben tartani a szerkesztőséget, valamilyen nem várt csoda, vagy egy nagy hirtelen bejelentkező befektetőnek köszönhetően, akkor kiket célozna meg a régi/új baloldali lap???
A Fidesz ugyanis úgy szippantotta fel a potenciális baloldali szavazók jelentős részét, mint Gary Busey fénykorában, a kutyája szőrébe szóródott kokaint. Még mielőtt bárki azzal jönne kommentben, hogy a szocik szavazótáborának, és a Népszabadság olvasótáborának közös halmaza napjainkra egyre kisebb lett, annak figyelmébe ajánlanám a lap zuhanó olvasottsági görbéjének a baloldal térvesztésének mértékével megegyező ívét.
És nem: nem azt akarom kihozni ebből, amit az ország sudribunkó parasztja, Rezsi Szilárd nyilatkozott a minap, kiszáradt krokodil könny-zacskóit csörgetve. Nem a piac, nem, még akkor sem, ha a görbék úgy konyulnak, mint Heath Ledger Joker-szája.
A Fidesz motivációja egyértelmű, és az üzenet is világos.
A Népszabadság azonban nem végezhette volna ilyen gyalázatos módon, ha a bázis, melyre évtizedekig támaszkodhatott, nem roppant volna meg – most úgy tűnik – végérvényesen.
A kiábrándult baloldaliak – ahogy arra Török Gábor is utalt – a Fidesz és a Jobbik között vacillálnak, vagy az esélytelen törpepártok közt mazsoláznak. A Szocialisták – bár még ellenzéki viszonylatban erős a bázisuk – bizonyos demográfiai törvényszerűségeknek köszönhetően, lassan, de biztosan sorvadnak semmivé. A rendszerváltás utáni, 2010-ig tartó időszak “baloldalának” vége.
Hiába volt a Népszabadság sokkal színvonalasabb, hitelesebb, és szerethetőbb, mint ez az éppen a szemünk láttára elsüllyedő, Kunhalmi-, Mesterházy, Tóbiás-, és Molnár-Atlantisz, a sorsa annak hanyatlásával megpecsételődött.
Ezért aztán valaki igazán szólhatna a pártja nevében levegőt alig kapó, és felháborodott Kunhalminak, hogy amennyiben nem túl nagy kérés, legyen kissé szemérmesebb.