Az általam ismert magyar újságírás mélypontja, amit Bojár Iván gyerekügyében műveltek most. A cikknek szabályos gyerekpornós részei vannak. Szlazsánszky Ferenc egy kisgyerek életét teszi tönkre, ki tudja, milyen sötét szándékból.
Már eleve a sajtótörténetünk egyik legnyomasztóbb ügye volt Bojár Iván András újságíró-expolitikus gyerekelhelyezési botránya. Ha nem ismernéd a sztorit, tömören arról volt szó, hogy Bojár és a felesége kapcsolata annyira eldurvult, hogy a feleség magával vitte a gyereket, majd a gyerekelhelyezési eljárás során – a kislánnyal való beszélgetés alapján -– azzal vádolták meg Bojárt, hogy szexuálisan inzultálta a saját gyerekét. Bár Bojárt eddig az összes eljárásban több jogerős dokumentum is ártatlannak mondta ki, az ügyben keletkezett dokumentumkazal egyes részeit az anya jó éve szivárogtatja a sajtónak, próbál cikkeket íratni és nagy nyilvánosság előtt lepedofiloztatni a gyereke apját.
Hosszabb posztot írtam arról korábban, hogy én, aki szinte minden budapesti újságíróhoz hasonlóan tavaly óta tudok az egészről, miért nem írtam róla. Ahogy senki más érző ember és normális újságíró sem.
Már akkor az volt a legfontosabb dilemmám, hogy a két, egymást feneketlenül gyűlölő felnőtt konfliktusát a végén a gyerek szívja meg. És – függetlenül attól, hogy Bojár bűnös-e, amiről fogalmam sincs – nem értettem, hogy egy anya hogyan szivárogtathatja ki szándékosan a kislánya vallomását arról, hogy az apja állítólag miket művelt vele. Hiszen ezzel tönkreteszi egy életre azt, akit állítólag mindenáron meg akarna védeni.
Az ügyről azért írtam egyáltalán, mert az atv.hu, majd a Népszabadság nagy nyilvánosság előtt kirobbantották. Azóta több további cikk is megjelent a témában ezekben a lapokban és máshol. Ezekkel nem foglalkoztam itt, mert bár a dolog már a legszélesebb nyilvánosság előtt fortyog, direkt dagasztani nem akartam az egészet. Főleg, hogy az "igazsághoz" persze egyetlen cikk sem vihetett közelebb.
Most azonban olyan mérföldkövet állított a lavinát elindító Szlazsánszky Ferenc, amit nem tudok szó nélkül hagyni. A cikk ráadásul hatalmas ütemben terjed megosztások révén.
Emberünk most azt taglalja, hogy Bojár többször is állította, hogy bár szokott együtt fürdeni a kislányával, azt mindig fürdőnadrágban tette. Kétségtelen, hogy ez volt az eleve cifra ügy egyik legfurcsább eleme. De Bojár a szerző szerint hazudik, mert az ATV megszerzett több fotót, amiken meztelenül fürdik a gyerekével.
Majd Szlazsánszky – és ez tényleg a legrosszabb dolog, amit magyar sajtótermékben valaha olvastam – részletes naturalista leírást ad arról, hogy mi látható a cikkben be nem mutatott fotókon. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mit olvasok. Ha már cikkezett a témában, bőven elég lett volna annyit leírnia, hogy fényképbizonyítéka van arról, hogy Bojár meztelenül is fürdött a gyerekével. Arra, hogy ezek után még részletezze is, az égvilágon semmi ok nem volt. Mármint azon kívül, hogy valamilyen motivációból annyira meg akarja semmisíteni Bojárt, hogy ehhez semmilyen eszköztől nem riad vissza, beleértve egy ártatlan kisgyerek verbális meggyalázását. Ilyen sorokat akkor sem lehetne leírni, ha a fotók mondjuk egy nemi erőszak konkrét bizonyítékai lennének. De úgy, hogy ezek maximum arra alkalmasak, hogy megkérdőjelezzék Bojár szavahihetőségét, a dolog végképp megmagyarázhatatlan.
Ehhez a visszataszító perverzitáshoz képest apróság, de jellemző, hogy a szerző mindezek után képes volt leírni a következő bekezdést:
A képeket megmutattuk az anyának, aki elmondása szerint megdöbbent a látványtól, amikor először látta a felvételeket. Kérdésünkre elmondta, hogy a felvételek Bojár lakásában készültek, azt azonban nem tudja, ki és mikor készíthette a fotókat.
Miközben vajon kitől kaphatta az ATV a felvételeket az anyán kívül?
Tényleg nem tudom – még titkos véleményem sincs róla –, hogy Bojár ártatlan vagy bűnös-e. Sőt ez egyre kevésbé érdekel. Azt viszont tudom, hogy Szlazsánszky a mondataival a szemem előtt zaklat szexuálisan egy gyereket. És újságíró ennél gusztustalanabbat nem tehet. De úgy általában egy ember sem.