„Öt nap múlva tízéves lesz a cápás cikked!” – mondtam öt napja őszinte meglepődéssel Szily Lászlónak, aki tíz éve írta meg a zánkai strand kivert-kivarrt negrofil cápájának igaz történetét. Négy-öt évre emlékeztem, a szerző is, pedig 2003 pokoli forró, végtelen, csodálatos nyarának meghatározó cikkét írta meg.
Cápák közel ötszázmillió éve, az ordovícium óta élnek a világ tengereiben, talán ez is magyarázza a cikk kortalanságát, melynek nyitómondata eleve a régmúltból indul: „Tíz éve áll a zánkai községi strandon az a cégér, amely mókás emléket állít a bőrfetisiszta-szadomazo-homoszexuális szubkultúrának, ám tapasztalataink szerint gyakorlatilag senki sem veszi észre, hogy mit lát.”
Fotók: Szily László
A történet látszólag egyszerű, színes, nyári bulvárcikk. Az Index jogásza, Bodolai „Bodi” László, éjszakai horgászás közben találta a cégért, majd Szily László társaságában visszatért a helyszínre, immár fényes nappal. A tábla fényes nappal is egy afrikai származású, szörföző fiatalemberrel anális közösülést űző, szegecses bőrszíjakat és tetoválásokat viselő cápát ábrázolt, mely izmos, módosult farokuszonyával taposta a vizet. Arckifejezése alapján a fiatalember részvétele az aktusban nem feltétlenül volt önkéntes. A táblát a kölcsönzős volt csaja festette.
Forrás: Forecast
Aki Budapesten élt akkor, sose fogja elfelejteni azt a nyarat. Ez volt az a nyár, amikor – különös módon a cikk megjelenésének napját leszámítva – soha, egy percre sem szűnt a hőség. Érdemes a Forecast meteorológiai archívumában elmerülni: már május közepén harminc fok feletti napok sorakoztak, egész szeptemberig nem enyhült az idő. A pakisztáni kaliberű hőség Európa egészére kiterjedt, csak Franciaországban tízezrekkel végzett. Éjszaka sem csillapodott, június elején is csak hánykolódva, félig-meddig lehetett aludni, valamelyik hétfő reggel öltönyben kellett mennem egy orvosegyetemi szigorlatra, utána órákig hevertem otthon kábultan, meztelenül a hűvösnek tetsző padlólapon, odakint éjjel-nappal a hőségtől felpörgött csótányok rohangáltak, őrülten szerelmes voltam egy nagyon menő lányba, amikor egyszer leszakadt az ég, az utcán rohangáltunk és nagy levegőket vettünk. A Forecast egyébként nem állami termék, két New York-i srác csinálja.
Ebbe a környezetbe érkezett Szily riportja. Nehéz lenne megmondani, mitől működött annyira. Kultúr per életmód per cápa. A riport keretes szerkezete miatt? Hogy a cápa történetének megismerése közbülső panelje volt csupán e szöveges triptichonnak, melyet az odautazás kalandos története és a tényfeltárás utáni spontán horgászat foglalt keretbe? A hőség miatt, melybe organikusan illett a téma fülledt bizarrsága? Az önmagukon messze túlmutató, az emberi percepció és a memória csalandóságát illusztráló apró interjúk sora? Akárhogy is, aki olvasta, nem felejtette el, korban négy-nyolcévesnek becsli tíz helyett, szerzője is egyik fő műveként emlékszik rá vissza.
Zátony a Margit híd alatt 2003. augusztus 23-án, 91 centiméteres víznél, 32 fokban. Fotó: Orosz Péter
Ma is dög meleg lesz. Csótányból ma már sokkal kevesebb rohangál az Újlipótváros utcáin, ahol akkoriban lógtam, a menő lánynak kétéves gyereke van, az akkori szórakozóhelyekre már senki nem emlékszik, a Duna meg azon a nyáron olyan kicsi volt, hogy ki lehetett gyalogolni a Margit híd pillére alá egy zátonyra és gyönyörködni a városban és a változatos detrituszban. Az akkor fénykorát élő Index szerzői is szétszóródtak, origósok, gawkeresek, 444-esek lettek, vagy már nem is írnak újságot.
De talán azóta sem tudjuk, hogy „kiszúrná-e egyáltalán bárki is, ha a Moszkva téren olyan molinót feszítenénk ki, ami a francia szobalánynak öltözött Lamperth Mónikát ábrázolja, amint Gyurcsány Ferenc bőrkötéses téziseivel ütlegeli a szintén szobalányjelmezes Lendvai Ildikót”.
Szily László: Állatos szex a zánkai strandon
Index, 2003. június 17., kedd 10:10