Dilis képek lepték el az internetet. Vigyorgó emberek szelfiznek rajtuk egy még náluk is jobban vigyorgó állattal. Véletlenül helyszíni riporttal tudunk szolgálni a dili és a vigyorgó állatok otthonából: az Indiai-óceáni Rottnest-szigetről.
Dilis képek lepték el az internetet. Vigyorgó emberek szelfiznek rajtuk egy még náluk is jobban vigyorgó állattal. Véletlenül helyszíni riporttal tudunk szolgálni a dili és a vigyorgó állatok otthonából: az Indiai-óceáni Rottnest-szigetről.
Az állatot magyarul kurtafarkú kengurunak (Setonix brachyurus) hívják, de most még a magyar állatnevek nagy rajongójaként is inkább a nemzetközi nevét javaslom, mert sokkal viccesebb: quokka. Kis kenguruk, akkorák, mint egy kézitáska. Kis erszényükben ott a kicsinyük (ami így egy kis kis kenguru):
Mintegy 14 ezer él belőlük a világon, egy-két kisebb populációt leszámítva szinte az összes a Rottnest-szigeten. Ez nem mindig volt így, régen egész Nyugat-Ausztráliában éltek, csak más endémikus ausztrál fajokhoz hasonlóan ők sem tudták felvenni a versenyt a gyorsabb és agresszívebb európai állatokkal. Szerencsére volt egy szigetük, ahol megmenekülhettek.
Ezt csinálják:
- aranyosan csámcsognak
- aranyosan mászkálnak
- aranyosan aranyoskodnak
Akcidentális riporterünk a varázslatos szigetek rutinos meglátogatója, Orosz Gábor, civilben az öcsém, aki épp a Nyugat-Ausztráliai Egyetemen vendégkutat. Az egyetem Perth-ben, a világ talán legizoláltabb nagyvárosában van, innen lehet komppal kimenni a nyílt óceánra, majd kikötni a Rottnest-szigeten, a quokkák otthonában. Gábor is ezt tette.
A dilit a quokkák sajátos arckifejezése táplálja. Ha lehajolunk hozzájuk, pont úgy néznek ki, mintha betépve vigyorognának – nézzük csak végig a National Geographic pénteki összeállítását! Bár vadállatok, nem nehéz ilyen közel kerülni hozzájuk. Gábor azt írja, hogy szelfizni
nagyon könnyű velük, mert odajönnek maguktól és kb felmásznak rád, bemásznak a táskába, keresik a kaját. az étteremben ahol vacsoráztam, amikor mentem ki jött velem szembe kettő befele 😀
Ha pedig találkozni szeretnénk a Földön élő teljes populáció egész számú százalékával, csak ki kell mennünk éjszaka, az állatok ugyanis főleg ilyenkor aktívak:
éjszaka kimentem tejutat nézni, és akkor jönnek elő főleg, több száz volt, utcákon, utakon, a teraszomon elképesztő volt, kicsit már ijesztő volt a koromsötétben menni éjszaka és mindenhol ott csámcsogtak
Az állatok (és Gábor) nappal is aktívak, amennyiben aktivitásnak lehet nevezni a henyélést az óceán partján:
Ha azt várnánk, hogy sietősen ugrálnak, mint egy kenguru, várhatunk, a quokkák lusták:
probaltam levideozni amikor normalisan ugralnak mint a kenguruk, de azt csak akkor csinaljak amikor hosszabb tavon gyorsan kell menniuk, es mindig olyan hirtelen csinaltak hogy nem ment
Napok óta lényegében semmit nem csinálok, csak ezeket a képeket bámulom.
És hogy mi a teendő, ha szeretnénk egy quokkaszelfit, de sokalljuk a Rottnest-sziget Budapesttől légvonalban mért 13 ezer kilométeres távolságát? El kell menni az Állatkertbe, mert hála istennek itt is élnek quokkák! Én sajnos nem merek, mert annyira lehetetlenül aranyosak, hogy soha nem jönnék ki onnan.
Fotók: Orosz Gábor (kivéve az elsőt, ami teensy88 munkája)