Papp László Tamás újságíró megnézte pénteken a Titkos dosszié c. műsort az ATV-n, és annyira kiakadt tőle, hogy írt a Cinknek egy dühös vendégposztot. Fogyasszátok szeretettel!
Mi lesz akkor, ha a bosszúálló Isten egyszer majd tényleg villámokat szór ránk a kedvenc görög joghurtja helyett? Az ATV-n futó Titkos dosszié legutóbbi epizódjából bárki megtudhatja. A Bombera Krisztina narrációjával felvezetett produkció műfaját nehéz pontosan belőni. Talán az apokaliptikus konteóbulvár áll legközelebb a valósághoz. Tudják, ennek fogyasztói azok, akik komolyan hisznek benne, miszerint az Isten és a Sátán örökrangadójának végső csatája hamarosan bekövetkezik. Melynek járulékos vesztesége gyanánt az emberiség jó része elevenen elég, sugárfertőzött zombivá változik, éhen pusztul vagy megfullad. És még meg is érdemli a bűnei miatt. Írtam már róla, hogy az ATV-nél munkatársnak lenni: nos, ennek a státusnak egy balliberálisként jegyzett újságírónál fájóan magas a cikiségfaktora. Előbb-utóbb valamelyik kolléga vigyorogva felteszi a kérdést: oszt milyen a hitgyülinek dolgozni? Aztán jönnek a zavart feleletek a dacos visszakérdezéstől (mér', baj?) az ideges mentegetőzésig, hogy abszolút nem gáz, ezek nem is olyanok, nem kell velük imádkozni, vagy a szeánszaikra járni. Mielőtt akárki megsértődne, semmi gond nincs azzal, hogy valaki nagyon vallásos, egy szabad országban ezt úgy juttatja kifejezésre, ahogy neki jólesik.
Nem is ez fura, hanem a bizarr ideológiai társbérlet, ami ennél a csatornánál létezik. Az USA-ból importált műsorokkal felturbózott republikánus, protestáns fundamentalizmus (Bencsik András és Széles Gábor izraeli megfelelői iránti rajongással spékelve), illetve a szoclib holdudvar legjava. Mely utóbbi szekértábor éppenséggel harsányan tiltakozik és gúnyolódik, amennyiben Semjén Zsolt mond olyanokat az abortuszról, a homoszexualitásról, Európa keresztény gyökereiről, amikhez nagyon hasonlókat Németh Sándor is szokott a Vidám Vasárnapon. Amerikai példával élve olyan ez, mintha az USA médiájának liberális – fűlegalizálás-párti, vietnami behívójukat hajdanán elégető, a feminizmust és az evolúció oktatását támogató – nagy öregjeit a Tea Party és a Moral Majority legfőbb szponzorai fizetnék. Tök legális, csak épp elég fura. A hazai balliberális nyilvánosság állapotát jelzi ez a – tőlünk nyugatra nehezen elképzelhető – szituáció.
Bombera Krisztina eddigi pályafutását ismerve kevéssé lehet az ember meggyőződve róla, hogy ő tényleg elhinné, miszerint a Bibliából kiolvasható: célba vett bennünket a WR 104 nevezetű halálcsillag, amely majd az emberiséget megtizedelő gammasugárzással elhozza az apokalipszis nyitányát. A halálcsillaggal kapcsolatos, tudományosan fajsúlyos szkeptikus hangok, (általában a szikár tények) nemigen vannak túlreprezentálva az adásban. (A belinkelt – óvatosan szkeptikus – 2009-es cikk szerzője, Barotányi Zoltán ma is azt mondja, hogy „ebben a kérdésben sok a bizonytalanság, egyértelmű választ pedig még nem tud adni a tudomány számos fontos kérdésre – például arra sem, hogy veszélyes-e ez az objektum ránk, vagy sem. De annyi biztos, hogy a nem feltétlenül látható spektrumú optikai képe és a spektroszkópiai analízis sem vág egybe: nem tudjuk, hogy belenézünk-e a tengelyébe vagy sem. Miután azt sem tudjuk, lesz-e belőle szupernóva, pláne gammasugár-kitörés, és ha igen, mikor, voltaképpen mindegy is.")
Sebaj, akinek a halálcsillag nem jön be, annak van más az étlapon. Mondjuk az égi hatalom intésére toxikus algafaj irtja ki a fajunkat. A jó öreg nukleáris Armageddonról nem is beszélve. Viszont akár pozitívumnak is tekinthetjük, hogy a műsor tényként kezeli (és az apokalipszis részeként láttatja) a globális felmelegedést, amelyet pont a Hit Gyülekezete által annyira szeretett amerikai republikánus jobboldal igyekezett leginkább tagadni vagy relativizálni. Végül is nem akkora gond ez a produkció, sokan élnek meg olyasmiből, amiben nem hisznek. Sőt, maguk között, otthon esetleg jót röhögnek rajta. Ilyen bonyolult a nagybetűs Élet. Aligha lehetséges, hogy mindenki elhiggye azt, amiben a főnöke hisz. Csak kicsit rossz az optikája, visszás lehet a fénytörése, ha olyasmiért basztatjuk a kormányt, amit mi is teszünk. Mondjuk, kritikusan támadjuk a keleti szelet meg az illiberális demokrácia gondolatát. Viszont két Orbán-leleplező diktatúrázás szünetében jól körülnyaljuk Khalaf Ahmad al-Habtoort. A dubaji üzletember – politikailag korrektül fogalmazva – nincs rossz véleménnyel a háborús bűnökért kivégzett Szaddám Huszeinről.
„Szaddám Huszein, akármit is gondolunk róla, az országa vezetője volt. Tiszta ivóvizet, biztonságot nyújtott a többségnek, legalábbis a mostani helyzethez képest nagyobb biztonság volt akkor. De belelépett a csapdába, amelyet Amerika állított neki" – mondja a Bomberának adott interjúban, rögvest kifejtve egy fájin összeesküvés-elméletet is. Hogy Szaddám Kuvait lerohanásával csak belesétált ebbe csapdába, amit ugye Amerika és a Nyugat állított neki, akik valószínűleg már 1988-ban tervezték ezt a provokációt. (Lásd: Khalaf Ahmad al-Habtoor „…hogy mindig legyen alkalom visszajönni", Alexandra Könyvjelző, 2014. július–augusztus.) Ama diktátorról mondta e szavakat, akiről az USA által indított háború után ezen – a jelenlegi ATV-t is meghatározó – körben születtek az ő és fiai kegyetlenségét legdurvábban taglaló cikkek.
Tudjuk, hogy egy PR-interjú nem arról szól, hogy jól belekérdezünk az alany magánéletébe, politikai nézeteibe és üzleti tranzakcióiba. Na de azért mégis. Hadd tegyük akkor már szóvá legalább. Ismerjük a statisztikákat, hogy az amerikaiak hány százaléka hisz a tündérek létében, és veszi betű szerint a Jelenések Könyvét. Ami rendben is van. A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki tudományos, racionális alapon rendezi be a privát kozmoszát. Csakhogy Amerikában van egy dolog, ami még a hitnél is fontosabb. Ez pedig a hitelesség. Hogy a végítélet napjáról olyan műsorvezető beszéljen, akiről a nézőközönség is úgy gondolja, hogy ő maga is hitelt ad a sztorinak. A vállaltan nem hívő Bombera Krisztináról nekem nem ez ugrik be. Hanem az, hogy valamiből ugyebár meg kell élni. Rendben volna ez is, bár a magam részéről nagyon szar helyzetnek tartanám, ha mint szekuláris, laikus újságíró Magyarország egyik legvallásosabb főnökének lennék egzisztenciálisan kiszolgáltatva. Ez az egzisztenciális kitettség nem feltétlenül realizálódik azonnal, de bármikor megtörténhet, mint ahogy most ennél az apokalipszis-epizódnál meg is történt. Ha valakinek ez újságíróként belefér, akkor tegye, én nem fogok kiabálni, hogy tilcsákbe. Csak azért szólok.