Kritizálják a Margit-híd déli oldalán a felújítás alatt ráépített koronácskákat, keresztecskéket, hogy gejlek, giccsesek, ócska anyagból vannak. Ez látszat: a keresztek Arany János versét, a Híd-avatást formálják meg, az apokaliptikus strófákra rímelő, szubverzíven málló műkőből.
Kritizálják a Margit-híd déli oldalán a felújítás alatt ráépített koronácskákat, keresztecskéket, hogy gejlek, giccsesek, ócska anyagból vannak. Ez látszat: a keresztek Arany János versét, a Híd-avatást formálják meg, az apokaliptikus strófákra rímelő, szubverzíven málló műkőből.
Budapest második hídjáról, a szárnyhidakkal szárnyaló szépségről 1876-os átadása után egy évvel írta versét Arany. Ahogy a 2009 és 2011 között felújított híd első kőkeresztje, úgy a vers is különösebb dráma nélkül indul. Ez a 3. és a 4. versszak:
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; –
Lenn, csillagok száz-ezeri.
De ahogy a következő kereszt gombócocskái lehullanak, és előtűnik a műkő alól a nyers acél, úgy a Híd-avatás is nyomasztó fordulatot vesz:
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„ Uj hid! avatni mind! vigan.”„Jerünk!… ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, – mint egykor igazán.Taps várja. – „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” –
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.
Hogy mi történik? Arany a főváros új csodahídját tényleg öngyilkos menet víziójával írja meg? Tényleg.
És ahogy a keresztről is lemállik a struktúra, és csak az alkonyati égen az ország háza felett elmutató acélrúd marad, úgy folytatódik Arany versében is a pusztulás:
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” –
Fogadd be, nyilt örvény-torok!Unalmas arc, félig kifestve –
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„ Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!…”
A 13. strófa hadvezéri pálcáját szó szerint megformáló acélrúd után csak a semmi, az üresség marad:
S nincs ellenállás e viharnak, –
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. –
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, – csend mindenütt.
Ahogy a kereszt is pőre alapzatára redukálódik a nagy folyó halk örvényei felett:
Itt átérünk a Jászai Mari térre.
A felújított híd átadása után három évvel a romlás különböző állapotaiban lévő kőkereszteket – nem pont ebben a sorrendben – a híd déli járdájáról figyelhetjük meg. Arany János verse teljes terjedelmében itt olvasható.