Úgy kezdődött, hogy az utcánkban felújították a teljes közvilágítást (kösz, Kocsis Máté!), leszerelték az út fölött himbálódzó régi, légvezetékes lámpatesteket, és új oszlopokat állítottak végig. Így az erkélyünkkel egy magasságban lett egy utcalámpa, és én megvilágosodtam.
Úgy kezdődött, hogy az utcánkban felújították a teljes közvilágítást (kösz, Kocsis Máté!), leszerelték az út fölött himbálódzó régi, légvezetékes lámpatesteket, és új oszlopokat állítottak végig. Így az erkélyünkkel egy magasságban lett egy utcalámpa, és én megvilágosodtam.
Eddig ha kinéztem a másodikról, elég magabiztosan meg tudtam ítélni, milyen idő van, és ezzel összefüggésben milyen a levegő. Hát most rájöttem, hogy mennyit ér a szemmérték. A fenti videó három snittjén megfigyelhető, hála a közvetlen megvilágításnak, hogy szálló porszemcsék – füst, por, korom, miegymás – tömkelege kavarog folyamatosan a levegőben, akkor is, ha tisztának tűnik az idő (érdemes 1080p HD-ben nézni). Itt egy ugyanakkor készült fénykép, amin se köd, se szmog nem figyelhető meg, csak valami halvány derengés a lámpabúra alatt:
A derengést megmagyarázza ez a hosszú záridővel készült kép, ami jól szemlélteti a lámpatest alatti Tyndall-jelenséget (egy kolloid rendszerben külső megvilágítás hatására láthatóvá válnak az alkotó részecskék):
Miután mevilágosodtam, utánanéztem, mit is mondanak az aktuális budaesti légszennyezettségi adatok, és úgy tűnik, valóban vacak a levegő: a szálló por mennyisége problémás, a levegő szennyezettsége meghaladja az egészségügyi határértéket, és bár még nem éri el a szmogriadó tájékoztatási fokozatát, de hosszú távon számottevő egészségkárosodást okozhat.
Hát így vegyetek levegőt.