Nem tudom, hogy vagytok vele, a fenti videót látva nem az ugrik be nekem hangos röhögéssel, hogy "nézd már ezt a barmot milyen szerencsétlen", inkább csak kedvesen mosolyogva annyi, hogy "jujj szegény, remélem ki tud állni."
Elképesztő, ahogy a szép nagy placcon gondos és megfesztített munkával beküzdi magát a legkisebb keresztmetszetű helyre, ahol aztán már tényleg nehéz megfordulni. Lehet, hogy agorafóbiás? Vagy csak a valódi stresszhelyzetekben találja meg magát?
Mindegy, a lényeg, hogy talán a hepiendnek is köszönhetően a mosoly azért ott maradt a számon.
Advertisement
[via: Jalopnik]