Ha Kerényi Imre egyszemélyben dönthetné el, mi jelenthet meg a magyar lapokban, az sem lenne olyan durva, mint amit a híres liberális kiadó művelt velünk. Négynapos spéttel esett le az állam.
Ha Kerényi Imre egyszemélyben dönthetné el, mi jelenthet meg a magyar lapokban, az sem lenne olyan durva, mint amit a híres liberális kiadó művelt velünk. Négynapos spéttel esett le az állam.
A gyerekek őszi szünete miatt egy hétig külföldön voltam, ahol alig-alig neteztem, így most zúdult rám minden, ami az elmúlt napokban történt itthon. Ezek közül messze a legfontosabb az, hogy a HVG magától, első szóra kiadta a forrását a bajai kamuvideó ügyében. A hír négynapos, de a hatása annyira durva és én annyira el vagyok képedve rajta, hogy írtam róla pár bekezdést. Ha már sokan írtak róla, és a HVG-gyalázás akkora bitlisz, mint Szekeres Imre hajbeültetése, akkor bátran hagyd itt abba az olvasást!
A magyar sajtópiacon egész egyszerűen nincsen elég pénz a klasszikus értelemben vett tényfeltáró újságírás finanszírozására, ezért a leleplezések 95 százaléka azzal kezdődik, hogy valaki odaad egy paksamétát egy ismerős újságírónak. Soha nem önző cél nélkül, természetesen. Ezt a kezdőlökést jó esetben a tények és a szereplők becsületes ellenőrzése követi, így a végtermék már egészen úgy nézhet ki, mintha a riporter bányászta volna ki a tényeket.
Azzal, hogy a HVG kiadója egészen elképesztő módon feldobta a hvg.hu forrását a bajai kamuvideó ügyében a rendőrségnek, olyat művelt, amilyet még egy mindenre elszánt, véreskezű fideszes cenzor sem tudna, ha lenne fideszes cenzúra. Előre kinyírta a kormányzatnak igazán kellemetlen magyar sajtósztorik 95 százalékát. Ha nem is örökre, de a választásokig biztosan. Hiszen ezek után ki lenne akkora hülye, hogy bármilyen igazán forró anyagot odaad egy újságírónak? Az Magyarországon mondjuk nem lenne meglepő, ha valaki kicsinyes önzőségből mindenki mással kicseszne a saját iparágán belül. De ez a húzás a HVG-t mint bármit is leleplező kiadványt aztán végképp kinyírta, és nem is csak pár hónap erejéig. Nem is értem, mire gondoltak, ezek után hogyan fognak belpolitikai lapként működni. És nem azért, mert joggal veti meg őket minden normális magyar újságíró – úgysem ők kattintanak több százezret naponta – hanem mert igazán fontos információt senkitől sem fognak ezek után kapni. Igaz persze, hogy a botrány után, ha kaptak is volna, senki se hitte volna el, hogy igazat írnak. De az ilyesmi, ha szívósan jelentetik meg egymás után a jó cikkeket, idővel elfelejtődik. Az viszont, hogy megszegték a hallgatás (plusz az újságírás) alaptörvényét, sokkal nehezebben kopik ki a köztudatból.
A HVG-nek két oka lehetett erre az oktalan árulásra. Vagy ennyire beszartak a Fidesz rágalmazási perétől, vagy ennyire dühösek voltak a Gavra hvg.hu-főszerkesztőt megbuktató Déri Balázs MSZP-sajtófőnökre. Az első képtelenség, hiszen egy ekkora szerkesztőség életében egy ilyen per jelentéktelen rutinesemény. Akkor meg konkrétan bolondok lennének a HVG-ben, ha bármilyen jogos bosszúvágy miatt így ellehetetlenítenék magukat minden potenciális informátor szemében. Szóval a megoldás az, hogy arra, ami történt, nincsen magyarázat.
Az informátor kiszolgáltatásával a HVG mindenképpen a minőségi mainstream sajtóba rúgta a legnagyobbat. Elvileg elképzelhető lenne, hogy a szivárogtatók innentől mondjuk a kisebb blogokat favorizálják, de erre szerintem nincs nagy esély, mert azt a szivárogtatók is tudják, hogy ha valaki, akkor a nagy kiadók tudnák megvédeni a forrásaikat, egy kicsi, ha megszorongatják, sokkal könnyebben megijed. Mi itt a Cinknél nem félünk senkitől, és soha nem adnánk ki forrást, de ezt most miért is hinné el nekem bárki?