Az a csodás ősz, amikor Louis van Gaal hadat üzent Magyarországnak

Az Ajax 19 éve ötöt rúgott a Fradinak az Üllői úton, van Gaalból pedig a közellenség lett Magyarországon. Ebben a hecclapos cikkekkel támadó Nemzeti Sportnak is komoly szerepe volt. A sportlap egykori számait lapozgatva újra felidéztem azt a vidám korszakot.

Most, hogy Louis van Gaal nagyobb sztárja a vébének a legtöbb futballistánál – még ha döntő helyett végül csak bronzmeccset is játszik holnap a hollandokkal –, többször eszembe jutott a huhogás miatt csaknem diplomáciai botránnyá dagadó egykori sajtóháború. Elmosódott emlékeim voltak arról, ahogy a korabeli magyar sportsajtó különösen idiótán kezelte a helyzetet. Most végignéztem az összes Nemzeti Sportot abból az időszakból, és tényleg jól emlékeztem, sőt: még szórakoztatóbb az egész, mint ahogy az én fejemben élt.

A kilencvenes évek közepén az Ajax volt a világ legjobb csapata: hiába adták el már akkor is a legjobbjaikat, tudták pótolni őket, és a Van Der Sarral, Frank de Boerral, Litmanennel, Overmarsszal, Kluiverttel felálló amszterdami csapat 1995-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját is. Ennek volt az edzője Louis van Gaal, és a következő BL-sorozatban egy csoportba sorsolták a Ferencvárossal, az első (és jó ideig utolsó) magyar csapattal, amely eljutott odáig.

A magyar futball már akkor is pocsék volt, de pont egy rövid fellendülés tanúi lehettünk: a Fradi bejutott a BL-be, az olimpiai válogatott röviddel később kiharcolta Atlantát, sok ügyes fiatallal. Ráadásul a zöldek az első meccsen 3-0-ra nyertek Zürichben a Grasshoppers ellen, úgyhogy óvatosan bizakodó hangulatban jött az Ajax szeptember 27-én az Üllői útra. Ahol hatvan percig tartotta magát a hazai csapat, de aztán összeomlott, és a hollandok öt gólnál álltak meg. Másnap a Nemzeti Sport szomorúan, de objektíven tudósított a meccsről ("tudomásul kell venni, hogy ekkora a különbség stb."), ám egy nappal később robbant a bomba.

Szeptember 29.

A két nappal korábbi meccs visszapillantójából kiderül, a hollandok felháborodtak azon, hogy a közönség egy része huhogott, amikor a vendégek fekete játékosai labdához értek. Van Gaal állítólag majdnem lehívta a pályáról a játékosait meccs közben, és utána a sajtótájékoztatón ki is fakadt, amivel a teljes magyar sportsajtót sikerült magára haragítania.

"Úgy érkezett meg, mint aki kegyet gyakorol. Merev fejtartása, felsőbbrendűségről árulkodó tekintete, a minden kérdést fenntartásokkal fogadó modora pillanatok alatt ellenszenvet keltett a szakmai 'titkokra' kíváncsi és a nagyobb tudás előtt fejet hajtani kívánó tollforgatókban" – írja a névtelen tudósító, aki ennek az ellenszenvnek hangot is ad. Kiderül azonban, hogy az igazi antipátia oka a következő mondat: "A nézők folyamatosan majomugatást hallatva gúnyolták színes bőrű játékosainkat, akik valósággal visszahőköltek: milyen nép az, amely őserdei hangokat hallatva fogadja a vendégeit?" – dühöngött van Gaal.

Itt érdemes megállni, mert ez a "milyen nép az…" kitétel az egész történet kulcsa. Túl azon, hogy akár pontatlan fordítás is lehetett (angolul se mindegy, nationt vagy people-t mondunk, noha mindkettő jó), én ezt akkor sem éreztem magamra nézve sértőnek, most meg még annyira se. Az érzékeny magyar sportújságírók viszont ebbe a félmondatba kapaszkodva vérig sértődtek, és onnantól kezdve két hónapon át visszatérő fordulat lett, hogy van Gaal az egész nemzetet pocskondiázta.

"A magyar újságírók egy emberként szisszentek fel a minősítésre, és többen is visszakérdeztek: miként lehet egy népet azonosítani néhány száz vagy néhány ezer, magáról megfeledkező futballnézővel?" – folytatódik a cikk, amely azt is kikéri magának, hogy "Jámbor László, az Ajax erőnléti edzője kéretlenül, az ajtó mellől avatkozott be a vitába, kioktatva mindenkit".

A Nemzeti Sportnak tehát már az elején elszállt az agya, noha aznap, ugyanazon az oldalon megjelent egy teljesen normális cikk is András Dénestől: "Nagy hibát követnénk el, ha elkeseredett, dühödt reakciójukra még dühödtebben válaszolva elküldenénk őket melegebb éghajlatra" – írja, és hozzáteszi, örüljünk annak, hogy az UEFA ellenőre nem vette észre, és ezért megúsztuk a szankciót, de ettől ez még szégyen. "Remélem, a klub is szégyelli magát és elhatárolja magát a történtektől." Pont ezt a két javaslatát nem sikerült megfogadni: sem a Fradi nem lépett semmit (hiszen az UEFA ellenőre csak a petárdázást kifogásolta), a sportújságunk pedig példátlan hisztériakampányba hergelte magát.

Október 3.

Pár nap csend után a Nemzeti Sport kérlelhetetlenül beizzítja a hülyevonatot, a masiniszta a lap főmunkatársa, Boross Dezső. Csodáról szó se essen! című írásában alaposan nekimegy a "nagyképű, pökhendi" van Gaalnak, aki "szinte nem tartotta emberszabásúnak a magyar együttest", és a véleményét "olyan lenéző modorban tudatta a magyar sajtó képviselőivel, hogy méltán nyílt ki zsebünkben a bicska." Sőt!

"Olyan lenézően viselkedett, amire Magyarországon azt mondják, hogy igencsak bunkó ember, aki így tesz." És a java csak most jön, hiszen rátér magukra a hollandokra: "Emlékeztetném holland barátainkat, hogy van mit törleszteniük a színes bőrűekkel szemben, hiszen évszázadokon keresztül gyarmattartóként igencsak lenézték, meggyalázták és kiszipolyozták a négereket."

Aztán kiderül, hogy a huhogásról sem mi tehetünk: "Ez sem magyar találmány. Köztudott, hogy Németországból indul ez 'a szórakoztató játék' – nincs tehát igaza Van Gaal úrnak, hogy ez a 'primitív' magyarok gonoszkodása. A szurkolói vandalizmus és trágárizmus sem kimondottan magyar találmány."

És még mindig nincs vége! Újra megtudjuk, hogy nem szabad pár száz ember alapján megítélni egy nemzetet, majd megkapja magát a "talpnyaló" Jámbor László is, amiért azt mondta: "Azt hittem, Európában vagyok." Az ilyen felejtse is el, hol született. "Ilyenre nincs szüksége a magyarnak." (Jámbor egy évtizeddel később hazatért, és fontos pozíciót vállalt a magyar futballban.)

Végül jön a slusszpoén: az Ajax és van Gaal is mindent a magyaroknak köszönhet. "Valamikor az Ajaxnak volt egy kiváló magyar edzője, Kovács Istvánnak hívták – talán erről is megfeledkezett Van Gaal –, aki remek játékosokkal, még remekebb taktikával Európa legjobb csapatává formálta az akkori társaságot." (Ez egyébként nem is teljesen igaz: azt a nagy Ajaxot a holland Rinus Michels rakta össze, Kovács legnagyobb erénye az volt – ha hihetünk Jonathan Wilson Futballforradalmak című alapos könyvének, és miért ne hihetnénk? –, hogy komolyabb változtatás nélkül vitte tovább Michels filozófiáját.)

Október 5.

A háború új fronton folytatódik: a holland labdarúgó-szövetség kéri az UEFA-t, hogy lépjen fel a Ferencváros ellen, ám a szövetség arra hivatkozva, hogy az ellenőr nem jelentette a huhogást, nem foglalkozik az esettel. A Fradi klubvezetői a teljes tagadás (Szívós István elnök: "Semmi olyan incidens nem történt a lelátón, amiért szégyenkeznünk kellene") és a relativizálás (Havasi Mihály szakosztályelnök: Zürichben is huhogtak a Fradi fekete játékosának, Fatusinak) taktikáját választják.

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy igen, a hollandok valóban túlspilázzák ezt a történetet: tényleg valószínűtlen, hogy életükben először Budapesten hallottak volna huhogást a lelátón, de végigolvasva az egész ügyet nyilvánvaló, hogy vélhetően a Fradi klubvezetőinek hozzáállása húzta fel őket ennyire. Szívósék az egész további hisztit megelőzhették volna a meccs után egy bocsánatkérő közleménnyel, amelyben elítélik a szélsőséges szurkolóikat, és ígérik, hogy fellépnek ellenük, de ők inkább a makacs tagadást és a permanens sértettséget választották. Valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy egy pitiáner huhogásból (ami itthon egyáltalán nem számított kirívónak) ekkora ügy lehet. A lavina viszont csak dagadt tovább.

Október 18.

Ezen a napon rendezik a Real Madrid–Ferencváros meccset, és reggel a Marca szürreális nyílt levelet jelentet meg, Johan Cruyff és Frank Rijkaard aláírásával, melyben a két (egy korábbi és egy későbbi) Barcelona-legenda arra kéri az ősellenség Madridot, hogy nagy gólarányú győzelemmel tüntessék el a Fradit a kupaporondról a rasszista, huhogó szurkolói miatt, és hogy többé "ne kelljen látnunk olyan dicstelen jeleneteket", amik az Üllői úton történtek. A hollandok érzésem szerint itt már túltolták a biciklit, a Real Madrid viszont teljesíti a kérést, és rúg egy hatost a Fradinak.

(A magyar újságok egyébként pontatlanul írtak erről, a kiáltvány ugyanis először a holland sajtóban jelent meg, a Marca csak utánközölte, és Cruyffék mellett mások is aláírták, így például Ray és Anita a 2 Unlimitedből, vagy a nemzetközi sakknagymester, Jan Timman is.)

Október 26.

Sokára ugyan, de végre csak megszólal a Nemzeti Sport akkor még ifjú reménysége, Sinkovics Gábor is, aki csípős glosszában osztja ki Rijkaardot, hogy mégis milyen alapon szól be bárkinek is, amikor az egész világ láthatta öt évvel korábban, ahogy leköpte Rudi Völlert. Két nappal később Benkő László, az MLSZ elnöke, illetve az Aranycsapat még élő öt játékosa is nyílt levélben válaszol Cruyfféknak, kérve, ne tegyenek egyenlőségjelet a szélsőséges szurkolók és a Ferencváros közé.

Ennél sokkal érdekesebb a leveleket bemutató cikk, melyet Boross Dezső és Imre Mátyás jegyeznek, Válasz a holland vádakra címmel. Ebben már ott tartanak, hogy "a magyar nép a hollandok véleménye szerint rasszista, azaz fajgyűlölő" (Cruyffék levelében természetesen senki nem mond még csak hasonlót sem). És ez alatt a cikk alatt megint csak olvasható egy, a fentivel pont ellentétes hangvételű írás Malonyai Pétertől: "Sértetten szajkózzuk, hogy bántanak bennünket", írja, miközben "a huhogásban sem vagyunk következetesek, és a huhogás elvetésében sem". Pár nappal később Kutasi Róbert is szóvá teszi, hogy a magyar válaszlevelekből fájóan hiányzik, hogy "ígérjük, hogy megtisztítjuk stadionjainkat a sportrendezvényekre nem való csoportoktól". A jelek szerint a magyar sportnapilap is két pártra szakadt, de többségben a héják vannak.

Október 31.

Olyannyira, hogy el is jutunk a csúcsok csúcsára, amely talán az egész magyar sportújságírás egyik csodálatos mélypontja. Boross Dezső a Fradikalizmus című cikkében vitába száll egy olvasóval, és a konklúziót teljes egészében látni kell:

"Nem akarom bántani a hollandokat, mert számomra nagyon szimpatikus nép. Sokszor jártam náluk, és mindig jól éreztem magam. Pedig vannak kultúrországok, amelyek nem szeretik őket. Itt vannak például az angolok. A csatornán túl a prostituáltat 'holland özvegynek' nevezik, vagy a párnaszerű lábtámasznak 'holland feleség' a neve. A részeg hőzöngést 'holland bátorságnak' titulálják. A béka brekegése pedig a 'holland csalogány'. A 'Dutch Courage', azaz a holland kurázsi egyenlőt jelent a gyávasággal. És a szemtelenség világcsúcsa, ha egy angol gyermeknek komikusan előreugró fogai vannak, azt 'holland fogaknak' becézik.
Mindezt csak azért írtam, hogy a derék hollandusok nem lehetnek nagyon büszkék magukra, ha a gentleman angol így titulálja őket."

Ne feledjük, mindez az egyik legnagyobb példányszámú magyar napilapban olvasható, nyomtatásban. És még folytatódik is, Boross Dezső ugyanis apartheiddel vádolja meg az Ajaxot, amikor tudni véli, hogy a szállodában "külön asztalnál ült a vezetőség, külön a fehér és külön a fekete bőrű játékosok. Hát ennyit erről a fenenagy holland demokráciáról…" Az már fel sem merül benne, hogy ez sem felső utasításra lehetett így, hanem így szerveződtek klikkek a csapatban (az egy évvel későbbi Eb-n a holland válogatottról került ki egy hasonló fotó, melyből balhé is lett, ám ez a Guardian-cikk más megvilágításba helyezi a történteket: egyszerűen annál az asztalnál terítettek azoknak, akik a suriname-i szakács főztjére voltak kíváncsiak). A nagyívű eszmefuttatás végén a szerző a magyar diplomácia válaszlépését is sürgeti az ügyben, hiszen "egy egész nemzetet marasztalnak el".

November 17.

Két hét után jön a következő kör. Sinkovics Gábor háborús hasonlatokat is bevetve írja, hogy a hollandok előbb "szitokáradatot zúdítottak a magyarokra (rasszisták, fasiszták)", majd robbantották "a madridi levélbombát", és most "itt a legújabb merénylet: nem engedik be a magyar szurkolókat". Az Ajax ugyanis úgy döntött, hogy a vendégszurkolóknak szánt jegyeket is inkább a saját drukkereik között osztják szét, nem lesz vendégszektor az amszterdami visszavágón. Ez a nem túl barátságos lépés újabb olaj a tűzre, és négy nappal később Boross Dezső már ott tart, hogy ez semmivel nem jobb, mint a rasszizmus, hiszen "kirekesztik a Ferencváros szurkolóit", így "tehát már a fehér emberek sem kívánatosak Európában."

November 23.

Az UEFA elfogadja az Ajax döntését, noha nem azonosul vele, de megérti, hogy így a legegyszerűbb megakadályozni, hogy a zürichihez hasonló incidens forduljon elő (ott a fradisták balhéztak egy kicsit). A hollandok előző nap játszottak egyébként Madridban, ahol horogkeresztes zászlót lengettek a nézőtéren (sőt, egyesek sok zászlócskára emlékeznek), ám ebből nem lett ügy. Ez tovább fűtötte az "ezt is csak velünk, magyarokkal lehet megcsinálni" hangulatot, noha nem sokkal később kiderül, hogy a Fradi vezetősége ismét csak hozzájárult ahhoz, hogy a sztori idáig fajuljon.

November 25.

Imre Mátyás interjút csinál a holland nagykövettel, olyan kérdésekkel, mint "Nagykövet úr, szereti ön a magyarokat?", "Mondhatni, hogy a magyarok fajgyűlölők?", továbbá immár tényként kezeli, hogy van Gaal azt mondta, amit amúgy soha nem mondott: "a magyarok rasszisták". A nagykövet válaszaiból viszont kiderül, hogy az Ajax már egy héttel korábban faxon jelezte a Fradinak, hogy fontolgatják, hogy nem adnak jegyet a vendégszurkolóknak, ám a magyar klub "a füle botját sem mozdította". A nagykövet egyébként ugyancsak nem érti, hogy a Fradi miért nem határolódott el egyszer sem a huhogó szurkolóitól.

A ferencvárosi vezetés persze a megszokott módon reagál: Havasi Mihály azt állítja, hogy nem is tud semmilyen faxról, és különben is, "az ellenünk folytatott sportszerűtlen kampány után ugyan miről beszéltünk volna?" Hát mondjuk arról, hogy mi legyen azokkal a magyar szurkolókkal, akik kimennének Amszterdamba. Így viszont a Fradinak ezzel már nem volt gondja: a klub aznap közleményben kérte a szurkolóitól, hogy senki ne utazzon Amszterdamba. Egy nappal később Dobozy László is beszáll a ringbe a sportújságnál: bebizonyítja, hogy van Gaal már a szeptemberi meccs előtt is barátságtalan volt, az Ajax pedig előre kikötötte, hogy ne várják újságírók őket a reptéren (ez azért nem tűnik sztárcsapattól ritka kérésnek). Ez pedig Dobozy szerint "vegytiszta diszkrimináció. S tetszenek tudni, ez mennyire áll a rasszizmustól? Körülbelül karnyújtásnyira."

November 28.

Imre Mátyás a hollandiai magyar nagykövetet, Tomaj Dénest is megszólaltatja a diplomáciai botránnyá dagadó ügyről. A legjobb kérdés: "Tud olyasmiről, hogy az ügy miatt inzultusok érik a kinti magyarokat?" A válaszból kiderül, hogy néhányan, akiknek vannak helyi ismerőseik, barátságtalan megjegyzéseket kapnak, hogy "ezt nem hittük volna".

December 1.

Kísérlet az árokbetemetésre: a holland nagykövet és a Telesport közös kezdeményezésére a Szindbád Klubban magyar újságírók és itt élő holland üzletemberek találkoznak. Utóbbiak elmondják, hogy igen, van Gaal valóban nem könnyű ember, aki nemrég vesztette el a rákbeteg feleségét, viszont ők sem értik, miért nem reagált a Fradi az Ajax jegyekre vonatkozó javaslatára. Továbbá azt is mondják, hogy ezzel nem csak a Fradit "bünteti" az Ajax, hisz máskor, pl. angol csapatok vendégjátékánál is előfordult, hogy rizikósabb szurkolótáboroknak nem adtak jegyet.

December 4.

Mindenesetre a meccs napja közeleg, a fradisták nagy része itthon marad, de vannak páran, akik a tiltás ellenére is nekivágnak, és megnézik a meccset. Csakhogy ők a stadionban nem lesznek elkülönítve. A Fradi és az újságírók megérkeznek Amszterdamba, Sinkovics Gábor első helyszíni tudósításának címe: "Amszterdam: kézzel-lábbal a magyarok ellen."

December 5.

A Nemzeti Sport újra beveti a nehéztüzérséget, Boross Dezső ismét maradandót alkot. Újra van Gaal "primitív, nagyképű viselkedését" emlegeti, és aztán az alábbi következtetésre jut: "Félreértés ne essék, senki nem akarja dicsérni, és védeni a ferencvárosi szurkolótábor huhogását. Van, aki huhog, van, aki fütyül. S mi van akkor, ha majd a fradistákat kifütyüli az Ajax szurkolótábora? Az nem lesz faji előítélet? Az nem lesz rasszizmus? Az nem lesz a kelet-európaiak kirekesztése? Remélem, ha majd fütyül az amszterdami közönség, akkor Novák Dezső fejében is megfordul, hogy a sajtótájékoztatón szóvá tegye ezt a 'rasszista' viselkedést."

A helyszínről pedig nemcsak Sinkovics, hanem L. Pap István is tudósít, és a cikkből megtudhatjuk, hogy a hollandok közül sem mindenki szemétláda, külön kiemeli, hogy egy "deklaráltan katolikus televízió" forgat a Fradiról (L. Pap szerint ennek van jelentősége, de hogy mi, azt ránk bízza), hogy a sok sárdobálás után valós színben mutassa be a magyar klubot. Úgy általában a magyar sajtó hangvétele az: nehogy balhé legyen, mert abból is a Fradinak lesz baja.

December 7.

Végül persze senkinek nem esik bántódása, leszámítva azt, hogy a hollandok 4-0-ra verik a Fradit, amelyről még van Gaal is elismeri a meccs utáni interjúban, hogy lényegesen jobban játszott, mint Budapesten. Sinkovics Gábor azért még szükségesnek tartja hozzátenni, hogy amikor a játékosok napközben bementek sétálni a belvárosba, hogy meglátogassanak egy sportboltot, "a magyar csoportot senki sem bántotta vagy gúnyolta". Így csendesül el szépen a sportsajtót két hónapig izgalomban tartó magyar–holland ellentét.

Epilógus

Louis van Gaal ezután edzősködött többek között Barcelonában és a Bayernnél is, ősszel pedig a Manchester United kispadjára fog leülni. Novák Dezsőről kilenc évvel később kiderült, hogy tizenöt éven át jelentett csapattársairól a III/III-as ügyosztálynak, és idén februárban elhunyt. Boross Dezső a következő évben átment a Hekus magazinhoz, később az ATV-n vezetett műsort, Délidő címmel. 2009-ben halt meg.

Az Ajax és a Fradi is aranykorként emlékszik vissza 1995-re: az Ajax soha többé nem nyert BL-t (most már esélye sincs rá), a Fradi pedig nem jutott a liga közelébe sem. A szereplésért kapott 500 millió forintnak megfelelő svájci frank szőrén-szálán eltűnt, és ma már valószínűleg valamennyi fradista tisztában van vele, hogy a saját klubvezetésük jóval többet ártott a csapatnak, mint az Ajax ellenségeskedése és az ehhez társuló műbalhé.

KIEGÉSZÍTÉS: Csumpitáz Béla kommentjéből egy részlet, mert Novák Dezsőnél valóban fontos részletet hagytam ki: "Az sokkal fontosabb infó lenne Novákról, hogy miután 2x lett bajnok egymás után a Fradival és első magyar csapatként bejutott a BL-be, mikor a 2. bejutás nem sikerült a B-közép nyomására (Hypós Feri, Szilágyi (a Jobbikos képviselő), Kubatov) kirúgták. Végig a 2 év alatt, bármit csinálhatott, folyamatosan ment a "Novák takarodj", mert Nyilasit akarták edzőnek. Aztán végül Varga Zoli lett, akit szintén elüldöztek."

Fotó: Peter Dejong/AP