Elképesztő egészségügyi sztorit írt meg nekem Sz., aki pár napja tudta meg, hogy cukorbeteg. Olyan az egész, mintha Quentin Tarantino forgatott volna egy filmet a magyar egészségügyről, és én most kiszivárogtatnék egy részt a forgatókönyvből.
"A felénél járok (kb 5 perc telt el), mikor érzem, hogy könnyelmű volt a dózisválasztás, rég voltam én már hippi, úgy betéptem, mint az állat."
Ezt kedvcsinálónak tettem ide, mert érdemes lesz elolvasni a hosszú levelet. Általában az álmok elmesélésével vetekedően unalmas, ha valami más meséli el a saját egészségügyi sztoriját. Általában, de itt nem ez a helyzet.
Disclaimernek ideírom, hogy bár a történet csodálatos, senkinek sem javaslom, hogy gyógyszerek helyett könnyűdrogokkal gyógykezelje magát.
Szia Laci!
Nagyon rövid próbálok lenni, bár nem szokott sikerülni.:) Négy napja diagnosztizáltak cukorbetegséggel.(lefogytam 72kg-ra a 190 centihez, ittam, mint az állat, elmentem dokihoz) Az éhgyomri cukrom 18,4 volt. (4-6-ig normális.) Az nem jó. Nem akarok belemenni a lehetséges okokba, mert igazából nincs különösebb értelme, meg nyafogni sem akarok, mert annak meg pláne nincs. Vár rám egy alaposan megtervezett élet, az ultramaratonok hőn áhított világa meg repül a kukába, igazából ennél rosszabb is lehetne.:)
Ami miatt írok, az a tegnap éjjelem, ami nagyon érdekes volt. Szóval tegnap este felszaladt a cukrom 22,4-re. Ez azért para (frissen szerzett ismereteim szerint, mert 30 körül nagy valószínűséggel kómába esel, az meg kurvaszar esti program).
Inzulinom nincs, bennem két Merckformin xr750 (nem speedmotor, hanem egy jó kis gyogyi, ami elvileg letolja a cukrot), a számok viszont tovább emelkednek. Pillanatok alatt 24, aztán 24,2 szépen megyen fölfele.. Az internethez fordultam segítségért, olvasgatni kezdtem. (Mint minden idióta. Részben a bennem növekvő stressz ellen, részben, hogy eltereljem a negatív gondolataimat.)
Előzményképpen az a helyzet, hogy én világ életemben szívós gyerek voltam, de egy büntetőügy (ez is megér egy mesét) és egyéb okok miatt letettem egy jó időre. (Időközben megszűnt a tajkártyám is.)
Lényeg az, hogy valahogy beugrott, hogy elméletileg a marihuána (továbbiakban spangli) gyorsan és meglehetősen rövid idő alatt lerántja a cukrod, ettől van a máncsíz.:) Beírtam a gugliba magyarul egy csomó kulcsszót; cannabisz és diabétesz, cannabisz és a vércukor, stb..semmi..persze azon kívül, hogy ne szívj, mert az az ördög cigarettája. (a cukrom tovább száguld az egekbe, este f12 van)
Gyorsan nyelvet váltottam (angolra), erre kidobott kb végtelen számú amerikai orvosi publikációt a témában, amik mind azt taglalták, hogy milyen jótékony hatása van a spanglinak a vércukorszintre (amennyiben nem zabálod le magad gusztustalan édességekkel), most linket nem küldök, mer minek. Az asszony az egészségügyben dolgozik, teljes szkepszissel fogadta az infókat, konkrétan hülyének nézett.
Nem nagyon akartam én tegnap kicsekkolni, elaludni meg ki a fasz mer ilyenkor, szóval elkezdtem telefonálgatni (ok, csak egy telefont eresztettem meg;)), késői időpont lévén, nem túl nagy reményekkel. Hálisten viszonylag régi motoros vagyok és soha nem szoktam 7 után telefonálni ilyen ügyben senkinek, meg aztán tényleg rég volt már, hogy ilyen ügyben kellett segítség, szóval felvette a pajtásom (jó barátok vagyunk amúgy), mert a szokatlan időpont miatt azt gondolta – nagyon helyesen –, hogy csak valami baj lehet.
Virágnyelven közöltem, hogy ha így megy tovább, akkor "bekómálok", és hogy életemben először gyógyászati és nem rekreációs céllal szeretnék spanglit venni, mert vagy ez, vagy a sok órás várakozás, az inzulin, a fizetős ellátás és a kb 10 nap kórház, kómával fűszerezve (24,3…24,4), szóval segítség, basszameg, mert nem biztos, hogy végig tudom majd ülni az átlag 6 órás várakozási időt..
Egy hosszabb autózást követően megérkeztünk, felvettük a barátomat, aztán együtt elautóztunk "az emberhez", mert a spanom már nem nagyon foglalkozik ilyesmivel, de mást nem ismerek. ("Az ember"-ről annyit, hogy konkrétan sorba kellett állnunk éjjel f1-kor:D) Mindegy, ki-be, hazavisszük a barátomat, felszaladunk, gyorsan mérünk egy cukrot, hát borzalmas. Nem hat a gyógyszer, egyre nagyobb a para. Úgy döntök, nem várok hazáig vagy a kórházig, besodrok. Az asszony nem szívós, ő megfigyel, ha esetleg mégis a vérkeresztényeknek lenne igazuk, vagy ami még ennél is rosszabb (bár mi lehet rosszabb a kénköves pokolnál?:D), esetleg mentő kell.
Tekerek egyet. Ezt rendkívül komoly és ünnepélyes arckifejezéssel teszem, ami elég vicces, úgyhogy elkezdünk annyira röhögni, hogy majdnem meghiúsul a "gyógydzsoint" elkészítése. Nagy nehezen, könnyeimmel küszködve befejezem, és indul a buli. Kb 0,2g-ot tettem bele, jófajta hidrós, óvatosan szívogatok. Néma csend, mindketten olyan fejjel figyelnek, mintha ez lenne az első és egyetlen spangli, amit valaha gyújtottak, ezért megint tartanunk kell egy röhögés-szünetet.
A felénél járok (kb 5 perc telt el), mikor érzem, hogy könnyelmű volt a dózisválasztás, rég voltam én már hippi, úgy betéptem, mint az állat. Nagy nehezen megmérem a cukrom, nincs változás. Az asszony lassan szedelődzködni kezd, hogy akkor irány a sürgősségi, mekkora hülyék vagyunk már, ő meg ehhez asszisztál, na tipli.
Mondtam, hogy ok, de még egy utolsót mérjünk (időközben eltelt még 5 perc), teljesen szabályosan (tűcsere, ujjmasszírozás, fertőtlenítő, második vércsepp megvárása,stb. nem túl bonyolult procedúra), mert ez a betépve és kapkodva mért adat nem tűnik túl hitelesnek..
Szóval mérünk; 20,2. Az asszony olyan elképedt fejet vág, hogy megint kiröhögöm. Közben olyan mozdulatokat teszek, mint Rafa Nadal, ha nagy pontot üt. 🙂 Újra begyújtom a spanglit és végigszívom. Most nem taglalom, hogy mennyire szakítottam be, mert bizony alaposan. Várunk 20 percet, és mérünk. Megint szabályosan. 18,6. Ez persze még mindig kurva magas egy egészséges embernek, de egy diabéteszesnél nem ritka. Mint mondtam, nekem ekörül volt az éhgyomri, mikor diagnosztizáltak.
Hazamegyünk. Szabályos mérés; 15,4. Háromnegyed kettő van. Lefekszünk aludni, reggelre nincs változás, de ez volt a legalacsonyabb adatt az elmúlt két napban, ami nagy dolog.
Én nem állítom, hogy a spangli tegnap megmentette az életem, mert igazából nem volt akkora veszélyben. Kóma esetén megszúrnak inzulinnal, és elvileg magamhoz tértem volna. Azt viszont igen, hogy első kézből, tanúk elött, visszakereshető bizonyítékokkal alátámasztva tapasztaltam meg egyik jótékony hatását, ami esetleg életmentő lehet valaki számára. A másikról nem is beszélve.:D Azóta nem szívtam, de eltettem egy kicsit, ha imördzsönszi van. Elég borult így 40 felé illegálisan kezelni magad egy illegális anyaggal, amit amúgy is egy személyben számol fel a vezénylő tábornok 2017-ig, de működött.
Most mértem az evés utánit, 17,9, azzal lehet együtt élni (csak nem sokáig). Nyilván be kell állítani a gyógyszereimet, diéta stb, úgy döntöttem, hogy nem kezdek el szívni, mint az állat, sőt, maximálisan együttműködök az orvosokkal és persze tájékoztatom őket az eseményekről, nehogy valami baj legyen. Az elején vagyok az egésznek, sok minden változik még, nem áll szándékomban spanglival kezelni magam a jövőben.
Arra most ne térjünk ki, hogy mekkora faszság nem sürgősségire menni rögtön, hiszen lejárt tb-kártyával is jogosult az ember ellátásra. Biztosan nagy. Lehet, hogy várakoznom sem kellett volna, bár nem ezt mutatják az eddigi tapasztalaim.
Ha valakinél esetleg nagy a para, és nem tud azonnal inzulinhoz jutni, alsó hangon 17%-kal (amerikai orvosi publikáció alapján, 4650 tesztalany 100%-os eredményeivel) csökkenti 20 percen belül a vércukorszintet, ha egyszerűen sodor egy spanglit, ami egy 30-as számnál konkrétan életmentő lehet. Úgy működik, mint egy rövid (és enyhe) hatású inzulinlöket, ha utána nem borítasz magadba egy vödör jégkrémet.
Nem mondom, hogy ez ok arra, hogy holnaptól legális legyen, de sürgősen változtatni kéne a hozzáálláson kormányilag.
Szóval fellow diabéteszesek, ha nincs inzulin és nagy a baj, tessék beszívni. Jobb, mint a kóma.