1989. június 16-án sem mosdottam meg reggel, a napot elbújva töltöttem egy poros raktár félhomályában, egy lőszeres ládák mögött kialakított búvóhelyen, aztán elszívtam egy szál cigit a haverjaimmal, amitől majdnem megfulladtam, mivel nem tudtam dohányozni, hogy a végén még egy jó nagyot maszturbáljak a vizesblokk
1989. június 16-án sem mosdottam meg reggel, a napot elbújva töltöttem egy poros raktár félhomályában, egy lőszeres ládák mögött kialakított búvóhelyen, aztán elszívtam egy szál cigit a haverjaimmal, amitől majdnem megfulladtam, mivel nem tudtam dohányozni, hogy a végén még egy jó nagyot maszturbáljak a vizesblokk egyik vécéfülkéjében egy újságíró és egy tengebiológusnő kalandjaira, aminek a csúcspontján a tudós egy pohár pezsgőbe merítette a frakkos kolléga péniszét.
Előfelvételis sorkatona voltam ugyanis a lenti laktanyában, és még hetek voltak hátra a leszerelésig.
Az is igaz, hogy talán egy szavamba került volna, hogy mégis ott lehessek a Hősök terén.
Pár hónappal korábban, 1989. tavaszán a Katonai Elhárítás emberei ugyanis behivattak – még az ügyeletes tiszt is elsápadt, amikor közölte, hogy hivatnak, úgy rettegett tőlük mindenki – és megpróbáltak rávenni, hogy leszerelés után, elsőéves bölcsészkarosként épüljek be a Fideszbe. Na nem azért, hogy kémkedjek utánuk! A Katonai Elhárításnak, mint kiderült, a kedvenc új szervezete volt a Fidesz, valósággal rajongtak értük, de nagyon aggódtak, hogy ezek a szeleburdi, tapasztalatlan fiatalok a nagy viháncolásban beütik a fejüket valamibe, ezért segíteni akartak rajtuk. Fura módon nem úgy, hogy mondjuk felajánlják a segítségüket a plakátozásban, vagy pénzt adnak nekik, hanem úgy, hogy beépítenek hozzájuk embereket, akikkel a fideszesek háta mögött néha elbeszélgetnek arról, mik történnek a pártban.
A két szemét kommunista az elején nagyon profinak látszott, ahogy az egyikük velem szemben, míg a másikuk derékszögben, tőlem jobbra ült le, és mivel felváltva kérdezgettek, össze-vissza kellett kapkodnom a fejem. Később enyhült a profizmus, de odáig, hogy amikor fizetségként tízezer dollár helyett idegen nyelvű jegyzeteket és forrásmunkákat ajánlottak fel, majdnem felnevettem. Amúgy nem nagyon nevetgéltem, hiszen be voltam fosva rendesen, főleg, amikor meglebegtették, hogy ha itt bent feszélyezve érzem magam, kimehetünk a határsávba, egy csárdába, ahol nyugodtabban lehet beszélgetni.
Hallottam sztorikat ugyanis arról, hogy ez egy szokásos trükk, ilyenkor fegyvert fognak az emberre, és megfenyegetik, hogy vagy aláír, vagy lelövik, és később azt mondják, hogy illegális határátlépés közben lőtték agyon. Ma már azt gondolom, hogy ezeket a sztorikat olyanok terjeszthették, akik túl simán aláírtak.
Akkor csesztem el a lehetőségét, hogy élőben ott legyek a történelmi eseményen, amikor azt mondtam az elhárítótiszteknek, hogy én nem szeretnék ilyesmit csinálni. Mondjuk előtte sem járhattam sokat haza szabadságra, hát ezután sem.
A kinti eseményekről azért képben voltam, mivel a mamám jól ismerte a demokratikus ellenzék egy rakás tagját, mert a Kőszeg Ferenc egyszer állítólag "megvadult tigrisként" rávetette magát az egyik barátnőjére. A nagyszerű expolitikus legendás libidója engem elkerülhetetlenül lökött a rendszer ellenzéke felé, semmit sem szerettem volna jobban ugyanis a világon akkoriban, mint olyan bátor lenni, hogy tigrisként vessem magam egy nőre. A beszervezős eset után, a következő szabadságom alatt el is mentünk a mamámmal Kőszeghez a Beszélő szerkesztőségébe, ahol elmeséltem neki, hogy miket művelnek a büdös komonisták. Közben csak arra bírtam koncentrálni, hogy ellessek valamit a Szextitokból, de sajnos hagyományos módon, a kezével verte az írógépet.
Arra sajnos nem emlékszem, hogy az újratemetést tényleg a laktanyában láttam-e a tévében, vagy egy későbbi emléket vetítek vissza. De mintha ott láttam volna, mert a leszerelésem után rögtön egy csomót beszélgettünk otthon arról, hogy milyen tökös volt ez az Orbán Viktor. Ő volt az egyetlen, akiről jó volt a véleményünk, a család akkoriban ugyanis inkább krassóista volt, ezért a benyali TIB által szervezett újratemetést is inkább megalkuvó eseménynek éreztük.
Hát ilyen volt az én 1989. június 16-ám. A 4d-s moziban menne a posztom, akkor még illatban tudnék hozzátenni a hangulathoz. A kommunista rendszerrel szembeni elleállásomat akkoriban ugyanis jobb híján azzal fejeztem ki, hogy ha már nem volt melegvíz a vizesblokkban, nem fürödtem egy negyedévig. A dolog politikai tartalma mellett irtó érdekes biológiai kísérletnek bizonyult a dolog.
Kiderült, hogy az emberi bőr és haj öntisztulása nem magazinhumbug. A második hét után visszabüdösödtem, a bőröm pedig ruganyos lett és kellemes tapintású. Soha senki nem panaszkodott, pedig végtelen sok időt töltöttünk el sokan együtt, kis raktárakban elbújva! Ha már kísérlet, a ruháimat sem mostam, hanem inkább megalkottam a Szily-forgót. Ez azt jelentette, hogy a vaságyam alján az acélsodronyra kör alakban sorban felakasztottam az összes piszkos alsógatyámat, zoknimat és atlétámat, majd mindennap a legrégebben felakasztottat vettem fel, a frissen "elpiszkolódottat" meg az utolsó helyre függesztettem.
Ha tovább tart a kommunizmus, lehet, hogy rühesedésben pusztulok el.