Petőcz György Béke sosem volt – Az LMP egy története című könyv bemutatóján jártunk, ahol a két legfontosabb téma az volt, hogy vajon kifordultak-e magukból az LMP-ből kivált PM-esek és hogy, miért pont most kellett ennek a könyvnek megjelennie. Azért ezek mellett az a két nem kevésbé fontos kérdést is körül járták, ezek így szólnak: tulajdonképpen mi is van a könyvben, valamint miért is az LMP egy története, ha csak a pártból kilépő PM-esek beszéltek benne?
Miről szól a könyv?
"Szerintem korrekt cím" – dőlt hátra Petőcz György a beszélgetés egy bizonyos pontján, ami így is van, amennyiben szeretjük a több értelmezési lehetőséget engedő címeket. Miért egy története? Van másik? Vagy egy és igaz története? Miért nem a PM története vagy rögtön a PM egy története, ha már csak az LMP-ből kiváló párbeszédesekkel olvashatunk benne interjúkat? Ezekről nem esett szó, úgyhogy ez rögtön az értelmezési önkény szabadságára lett bízva. Amit ismerünk, hogy milyen.
A beszélgetés alapján amúgy egy meglehetősen izgalmas könyv bontakozott ki előttem, ami az LMP, egy alulról induló magyar párt történetének tanulsága alapján von le következtetéseket az új pártok, a politikai megújulás lehetőségeiről, konkrét témáján túlmutatva pedig a magyar politikai és társadalmi száz évvel a múltban gyökerező töréspontjai is felsejlenek.
- A beszélgetésen részt vevő Csillag Gábor és Scheiring Gábor elbeszélései alapján azt tudhattuk meg, hogy ugyan kívülről nézve 2011 volt a párt legjobb éve (ekkor láncolták magukat a parlamenthez), de az ellentétek már 2009-től érezhetőek voltak mindenki számára, többen is a pokolhoz hasonlították később a helyzetet. Ezek az ellentétek három különböző szinten jelentkeztek:
- az LMP amatőrsége. Ez így ebben a formában nem került kimondásra, de Csillag és Scheiring elbeszéléseiből egyaránt az jött le, hogy se társadalmi, se szervezeti kommunikáció szintjén nem voltak felkészültek. Az „óvodás kora óta" politikusnak készülő Schiffert leszámítva valahányan naiv jó szándékkal vágtak bele ebbe a történetbe.
- a Fidesz 2/3-os többsége. Ez a könyv utószavát is író Bozóki András politológus megfigyelése volt. Szerinte arra se volt felkészülve az LMP, hogy egy ilyen tehetetlen helyzetbe kell megérkezzenek a parlamentbe. Ő – bár annak idején ellenezte a szakadást – de végső soron erre a fideszes túlsúlyra hivatkozva tartja legitimnek a PM mai politikáját, legalábbis annak stratégiáját. Itt azért felmerülhet az a kérdés, hogy akkor vajon mire volt felkészülve az LMP? És az, ha egyedül Schiffer volt felkészült, az mit jelent a teljes LMP tekintetében. Nyilván, nem ilyen fekete-fehér a dolog, de mégiscsak.
- Schiffer András maga. Bár az egész beszélgetésnek meg volt az a fajta tisztelettudó reflexiója, hogy Schiffer András nincs itt, a véleménye is csak mások hipotetikus véleménye. Ennek ellenére minden érvelésből az érződött kimondatlanul is, hogy a PM-nek van igaza, hogy Schiffer egy orbáni értelemben diktatórikus, türelmetlen vezető volt, a felkészültségét saját pozíciójának a megerősítésére szolgálta, más pártokkal kapcsolatos viszonyát alapvetően az határozta meg, hogy gyűlöletből politizált, így szóba se állt pl. a ballibekkel. Ennyiből pusztán egy negatív identitást tudott közölni. És úgy egyáltalán az ő személye mérgezett meg minden előrelépést. A legvégén, amikor a közönség soraiból egy 2009-ben kilépett LMP-s a falnak dőlve, lazán elmesélte a maga sztoriját, még a bolsevik szó is előkerült. És ezt az érzést, mármint a PM igazságát a mostani LMP jelenlévő – nem túl erősnek tűnő – embereinek szúrókérdései sem tudták megbillenteni.
A könyv legérdekesebb hozadéka, hogy az LMP-n belüli törést a régi népi – urbánus ellentétre vezeti vissza. Ebben a felállásban természetesen Schifferék a népi, a PM az urbánus oldal. Ebben látja, hogy előre volt kódolva az LMP szakadása. Nekem a beszélgetésből olybá tűnt, hogy tulajdonképpen ennek a régi mintázatnak a felismerése figyelmeztette arra a PM-et, hogy a belvárosból nem lehet országos politikát csinálni. Az esemény vége felé felszólaló Szabó Tímea is arról beszélt, hogy mennyit jár mostanában vidéken. Emellett Csillag és Scheiring is úgy beszélt a dolgokról, válaszolva a könyvborítón lévő kérdésre, hogy hisznek benne, hogy van lehetőség más fajta politikára, csak felkészültebbnek kell lenniük.
A helyzet a könyv játékideje után
Nem kellett egy Török Gábornak lennem, hogy levegyem, Schifferék és a PM közötti ellentétet jelen pillanatban az jelenti, hogy míg az LMP tartja magát az elveihez és mondjuk Gyurcsánnyal nem csinál közös listát, addig a PM szükség törvényt bont alapon az Orbán elleni összefogást látja a hiteles lépésnek a megváltozott jogállami környezetben és az egyfordulós szisztémában, úgy is, ha ezzel háttérbe szorítja és hosszú távon kockáztatja a párt identitását. Itt nekem újra nagyon hiányzott, hogy Schiffer mondjon valamit, mert megint csak az jött le, hogy a PM az Orbán leváltását kezeli prioritásként, míg Schiffer saját magát és az LMP-t.
A másik kérdés pedig, ha túl akarnak lépni a népi – urbánus ellentéteken, akkor az ország jövőjéről miért úgy fantáziálnak, hogy abban a népi/felcsúti Orbán nem lesz benne, mintha a Fidesz esetleges bukásával Orbán úgy tűnne majd el, mint a kámfor. Miközben ugye reálisan arra van esély, hogy talán nem lesz újra 2/3-os többésge a Fidesznek. Aztán azt is át lehetne gondolni, hogy mikor meddig az a trve, ha kötöm magam a hitvallásomhoz vagy akár egy-egy kategorikus kijelentésemhez? És hogy van-e olyan, hogy hiteles köpönyegforgatás.
És akkor: miért Schiffer nélkül készült a könyv?
"Az újságíró azzal beszél, aki szóba áll vele" – mondta az amúgy korábban a Fidesz szakadásának a történetét (Csak a narancs volt) is megíró Petőcz. Schiffer nem állt kötélnek, később pedig egy-egy ember a másik oldalból már csak belerondított volna a könyv letisztult ívébe, így örült is, hogy nem vállalták mások se. Majd így érvelt: „nem vagyok közszolgálat," Hát, haver, akkor miért nem volt elég annyi, hogy a PM egy története? A másik meg, hogy azt se értem, hogy a PM-eseknek az miért megnyugtató, hogy az esemény Facebook-oldalán elhatárolódnak a könyv szerkesztésétől, megjelenési idejétől, hozzátéve, hogy ők kérték Petőczöt, hogy beszéljen Schifferrel és felelősséget csak az általuk elmondottakért vállalnak.
Hogy én is értsem: Ha írok dalt, amit elkérnek egy témába vágó filmhez, ami mondjuk a nők helyzetéről szól, és végül kiderül, hogy ez egy olyan film, ami mondjuk konkrétan a nők elnyomását szorgalmazza, akkor én annyit tehetek, hogy hátra dőlök, hogy sebaj, az egy király dal, más nem számít? Hát nem, mert a nők elnyomásánál csak a gyerekek elnyomása szomorít el jobban, ezért kurva ideges lennék. Mert ezáltal a könyv éppen azokat a régi mintázatokat erősíti, hiába ellene beszél, amik miatt kettészakadt az LMP, és ami miatt itt tart az ország – ha hihetünk a könyv politikatörténeti következtetésének.
Miért pont most?
Nyilván arról van szó, hogy a kiadónak most buli ez (Aura amúgy), és ha már engedték, akkor a PM is remélhet tőle előnyt, hiába kommunikálja úgy, hogy az emberek nagy része úgy se olvassa el, és csak annyit vesznek le belőle, hogy a PM támadja az LMP-t. Petőcz azzal mentegette a dolgot, hogy éppen hogy választások előtt kell az ilyenekről beszélni. És hát, hiába bármekkora élősködője a témának, itt egyet kellett vele értenem, mert tényleg, mikor beszéljünk már minderről, ha nem akkor, amikor leginkább pörög a téma? Vagy legyen féléves kampánycsend, mert évekkel ezelőtt elmondtunk már mindent?
Fotó: Lang Ádám / Instagram