Félúton jár az AMC új sorozata, az egyik népszerű Breaking Bad-karaktert felélesztő Better Call Saul első évada. Lehet, hogy mégsem szabad lebecsülni egy spin-off sorozatot?
Félúton jár az AMC új sorozata, az egyik népszerű Breaking Bad-karaktert felélesztő Better Call Saul első évada. Lehet, hogy mégsem szabad lebecsülni egy spin-off sorozatot?
Nagyon szerettem a Breaking Badet: már rögtön az első rész beszippantott, még a későbbi, átmeneti színvonalesés sem tudott eltántorítani, a végén meg szabályos ürességet éreztem, hogy akkor ezután mégis mit nézzek? Mutasson bárki még egy ennyire jó sorozatot, ami egyszerre vicces és halál stresszes, tökéletes színészi játékkal és mesterien adagolt feszültséggel – nem állítom, hogy nem volt ilyen, de a mostaniak közül egyik sem ez a szint.
Úgyhogy örülnöm kellett volna, amikor kiderült, hogy Vince Gilligan csinál egy önálló spin-off sorozatot az egyik népszerű szereplő, Saul Goodman (Bob Odenkirk) kalandjaiból. Mégsem voltam annyira lelkes. A nagydumás, simlis ügyvéd természetesen jó karakter volt, nevetni is sokat lehetett rajta, de ahhoz túlzottan is egydimenziósnak tűnt, hogy elvigyen egy önálló sorozatot a hátán.
Inkább megnéztem volna Gustavo Frings felemelkedésének történetét, vagy azt, hogy mi lesz Jessie Pinkmannel, nem is beszélve az egyik kedvenc szereplőmről, a megoldóember Mike Ehrmantrautról. Utóbbi aztán feltűnt a trailerben, és ettől mindjárt jobban kezdtem várni. Öt rész elteltével pedig azt kell mondjam, hogy alábecsültem az alkotókat, mert a Better Call Saul is jó sorozat nagyon.
A Breaking Baddel nyilván fölösleges összehasonlítani, nem is lenne sportszerű, de ezt is eléggé élvezem. Először is itt van Saul, akit itt, hat évvel Walter White színre lépése előtt még Jimmy McGillnek hívnak, és még közel sem az a mindent elintéző, bűnözők útját egyengető éceszgéber, hanem csak egy piszlicsáré büntetőügyekkel megbízott, ún. falhugyozó ügyvéd.
Akinek mellesleg van egy furcsa (képzelt?) betegséggel küzdő bátyja, Chuck, aki szintén ügyvéd, és aki a betegsége miatt munkaképtelen, mert nem tűr meg semmilyen elektronikus eszközt a közelében. Nála lakik Jimmy, akinek van egy nyomorúságos kis irodája is, méghozzá egy vietnami körömápoló szalonban, ahol csak titokban ihat az uborkás vízből. Azaz legalább olyan szomorú élete van, mint a Breaking Bad indulásakor Walter White-nak, csak nem beteg.
Innét próbálja felküzdeni magát, ami természetesen sok buktatóval jár, és ennek mi csak örülhetünk. A Better Call Sault is a minden pillanatban lecsapni kész katasztrófa érzése teszi igazán jóvá, és ez ismerős lehet a Breaking Badből: hiába történik valami viszonylag hétköznapi vagy legalábbis kiszámíthatónak tűnő dolog a sorozatban, mindegyik magában hordozza annak lehetőségét, hogy valami szörnyűségbe torkollik. Ha pedig valami ötletesnek tűnő kis simlit akar megvalósítani valaki, annak garantáltan tragédia lesz a vége.
Nincs híján a sorozat a Drámai Csúcspontoknak sem: a győztes eddig egyértelműen a második részben Jimmy-Saul alkudozása a Breaking Badből már ismert drogbáróval, Tucóval. Ez a sorozat azért egyértelműen könnyedebb a BB-nél, főként Jimmy bohókásabb karakterének köszönhetően, de miközben az elején fellibbentették a fátylat a (nem túl távoli?) jövőjéről, addig egyre többet tudunk meg a múltjáról is, és a jelek szerint még mindkettőben van potenciál.
Így az első évad felénél rengeteg minden lóg még a levegőben: mi lesz az a lökés, ami végleg összeköti Mike és Jimmy útjait? Mikor lesz Jimmyből Saul? Mi derül még ki Jimmy múltjából? Hogyan áll majd bosszút a buliját tönkretevő Jimmyn Nacho? Meggyógyul-e valaha Chuck? És főleg, miért kell a jövőben Jimmynek álbajuszban fahéjas csigát sütnie?
Még sok-sok kérdés van ezek mellett is, melyek közül pár héten belül sokra választ kapunk, de mivel lesz második évad is, egész biztos felmerülnek újabbak is. És minél tovább maradnak ilyen kérdéseink, annál jobb lesz nekünk.
Fotó: Ben Leuner/AMC