Első blikkre silány horthysta-szocreál propagandaszobor a Kossuth térre visszaállított Tisza-emlékmű. A remekül sikerült teret nem rontja el, de rosszízű, ellenszenves munka. Egy jó van benne: a hivatásos vinnyogóknak lett okuk vinnyogni. Na és Bencsik zseniális langyos kovácsként. Aztán rájövünk, hogy van egy másik
Első blikkre silány horthysta-szocreál propagandaszobor a Kossuth térre visszaállított Tisza-emlékmű. A remekül sikerült teret nem rontja el, de rosszízű, ellenszenves munka. Egy jó van benne: a hivatásos vinnyogóknak lett okuk vinnyogni. Na és Bencsik zseniális langyos kovácsként. Aztán rájövünk, hogy van egy másik olvasata is. Szoborkritika.
Mit siránkozott a budapesti balos-liberális értelmiségiek egy része a szocgiccs stílusú Kossuth téri József Attila-szobor állítólagos meghurcoltatásán, aminek a végére a mű a korábbinál sokkal jobb helyre került! Szerencsétlen költő most a tér átellenes, északi végében megkapta a maga több mint méltó párját, Tisza miniszterelnök és szimbolikus mellékalakjai személyében.
Zala György és Orbán Antal 1934-ben felavatott műve már első pillantásra is kilóg a Kossuth tér felújítás utáni magas művészi színvonalából, lefelé. Lényegében egy 3D-sített pre-szocreál festményről van szó, amin korukat némileg megelőzve, de pont olyan ellenszenvesen vonulnak fel az ismert ikonikus főszereplők, úgyis, mint Bölcs Vezér, Munkás, Paraszt – sok paraszt! –, Katona, Értelmiségi, Magyar Anya.
De ez a suta propagandisztikusság csak a mű felszíni rétege. Ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a XX. század legnagyobb méretű hazai humoros művével van dolgunk!
A háromosztatú, mészkő alapzaton elhelyezett bronzszobrokból álló kompozíció főalakja a középen álló, meggyilkolt miniszterelnök, aki ennek megfelelően igencsak gondterhelt. A naiv szemlélő inkább azt hihetné, egy cosplay fesztivál túlkoros vesztesét látja, aki azt hitte, senki sem fog hozzá hasonlóan hülye jelmezben érkezni, de mégis úgy lett. De így is messze ő a legjobban megformált figura.
A látszatra frontális, valójában körbejárható, sőt körbejárandó szobor előnye, hogy minden nézetből új motívumok kerülnek a néző szeme elé. Ha szemből nézzük, Tiszától balra azt a jelenetet látjuk, amint a Kövér Lászlóra Hasonlító Katona megmenti a magyar anya által adoptált szamoai óriáscsecsemőt. Ez első pillantásra persze anakronisztikus, hazug politikai giccsnek tűnik, hiszen mi, mai nézők egészen pontosan tudjuk, hogy a rohamsisakos magyar honvédek milyen hatékonyan védték meg a rájuk bízott magyar állampolgárok életét a második világháborúban.
Ha azonban balról elkezdjük megkerülni a komplexumot, fantasztikus pillanat tanúi lehetünk. A munkásság képviseletében Bencsik András tűnik fel mint kigyúrt testű, a bőrköténye alatt meztelen kovács, óriási kalapáccsal, amint megfenyíti a körzővel hadonászó, metroszexuális mérnök-értelmiségit, amiért az nem növesztett bajszot.
Vagy nő lenne a mérnök? Tekintve a mű 1934-es dátumát, ez kevésbé valószínű, de a kétértelműség csak jót tesz a szobornak.
Tiszától jobbra a Debilségig Együgyű Parasztcsalád kompozíciója látható. A főhülye természetesen a bő gatyás családfő, aki akkora flaszterparaszt, hogy ekével ment aratni.
Kedves Zala György, ennél a közeli Újzséland lakói is többet tudnak a mezőgazdaságról! A paraszt felesége éppen azt súgja a fiának, hogy "Ne aggódj, Jancsika, az állam majd kifizeti a bajuszbeültetésedet, és akkor senki se néz metroszexuális mérnöknek". Nála csak a lánya gyagyább, aki hátrafelé árulja a búzát, amerre nem jár senki.
Csak remélni tudom, hogy a mai magyar kormányt a műnek ez az abszurd-humoros második olvasata ragadta meg, nem az azonnal érzékelhető, szocreál-gömbösista hangulat.