Vágó István azt írta a Gerendás Péter emigrálását bejelentő posztomra, hogy nem vagyok túl empatikus a fasiszták és a felgyülemlett számlák miatt emigráló zenésszel. Pedig én csak bekopiztam Gerendás búcsúlevelét, biztos felesleges lett volna a budai Starbucksban egy MacBook mögül okoskodni. Szerencsére ezt megtette helyettem a Bolyki Brothers alapító tagja, Bolyki György, aki szakmailag darabokra szedte Gerendás érvelését.
Bolyki persze nem egy hivatásos mikroblogger, hanem egy zeneiparban, koncertszervezéssel és magával a zenéléssel is foglalkozó ember szempontjából vesézi ki a levelet, és még úgy is higgadt tud maradni, hogy tulajdonképpen végig az MSZP-SZDSZ kormányt bökdösi.
Ha valamikor, hát az MSZP-SZDSZ kormányok idején volt fasiszta masírozás, cigánygyilkosságok, de volt nekünk izraeli állampolgárként idetelepített Szabó Albert dísz-nácink, és sikerült úgy „lehozni” az MSZP-SZDSZ kormánynak a nyolc évét, hogy Parlamentbe kerülhetett a Jobbik. Ha valamikor, hát ezekben az időkben kellett volna „fasizálódásról” beszélni, nem ma.
A lényeg viszont tényleg nem a politika, hanem tényleg szakmai tisztánlátás. Ha valakit érdekel, mikkel kell foglalkoznia egy megélhetési zenésznek Magyarországon, akkor is érdemes elolvasni a szöveget.
Kilenc évig voltam rendezvényszervező. Nincs a zenei életben olyan „sztár”, aki ne lépett fel volna rendezvényeken. Ez nem szégyellnivaló, nem alávaló munka, hanem szolgáltatás. Van, akit arra kérnek fel, hogy produkció legyen az eseményen, van, akit aláfestő zenének. Mindenki eldöntheti, mit vállal el.
És mielőtt még valaki azt hinné, hogy Bolyki egyszerűen ledorongolja Gerendást, igazából nagyon szép, felemelő üzenettel fejezi be a mondanivalóját.
Hirdess meg egy Gerendás koncertet még ezen a héten, és nézd meg, hányan veszik meg a jegyet, hányan fognak lemezt venni. Ha tényleg olyan sokan, mint ahányan a sajtóban/interneten melléd állnak, jövő hónapban új házat vehetsz magadnak. Ha kevesen, akkor lépd át a most oly hangos tömeget, távolodj el tőlük, és keresd meg a saját közönségedet!
Kapaszkodj a gitárodba, és bízz a tehetségedben! A reményt és a jövőképet senki nem fogja „leszállítani” a címedre, csak magadnak tudod megteremteni. Nézz a gyermekeid csillogó szemébe, és kezdj el dolgozni értük, és a hazáért, amiben nevelkednek.
A teljes választ elolvashatjátok a Művész-ember blogon.