Fotókiállítást még nem rendeztek a Bajcsy halottainak utolsó pillanataiból, azt viszont minden élő megnézheti, milyen asztalon fogja végezni, ha ide fekszik be. Aki ezt kibírja pszichésen, azzal nem lesz baj a belosztályon sem!
Garantáltan optimizmussal tölti el a Bajcsy-Zsilinszky Kórház ügyfeleit az ott meghalt ügyfelek kertben felállított emlékműve, ami igazi, helyben használt boncasztalokból készült.
A kormeghaladó ötlet azért pattant ki egy orvos fejéből, mert fájt a szíve kidobni ezeket az asztalokat. Komolyan! A szoboravatóról szóló cikkben ez olvasható:
Fájt a szívem kidobni ezeket az asztalokat. Arra gondoltam, ha már 40-50 millió évet kibírtak azok a kövek, melyekből az asztalok készültek, értve benne az utóbbi évtizedek használatát is, akkor, ha biztonságos helyre szállítjuk, kibírnak még néhány évet, míg nem találunk megfelelő funkciót számukra. Végső soron több száz elhunyt feküdt az asztalokonn, a márvány felület fizikai kapcsolatban volt az emberi testekkel, nyomokat hagyott a patológusok munkája, s ezek emlékeket idéznek fel. Ha Arany János szavaira gondolunk, „a holtak tanítják az élőket”, akkor ezt valahogyan vissza kellene adni!
Az asztalokat sajnos nem hagyták meg az eredeti állapotukban, egy szobrász ijesztő arcokat is vésett rájuk, pedig erre már igazán nem volt semmi szükség.
(A tippet köszönük Martinkó doktornak!)