Franciák és magyarok egyaránt eljöttek a Francia Intézet előtt tartott délutáni megemlékezésre, amelyen a francia nagykövet és egy külügyi államtitkár beszéltek.
Nagyjából fele-fel arányban jöttek itt élő és dolgozó franciák, illetve a velük szolidarító magyarok, akik között felbukkant egy-két politikus is: én Szél Bernadettet és Répássy Róbertet biztosan láttam, itt állnak egymás mellett a képen.
A saját készítésű Je suis Charlie táblácskák mellett magasba emeltek pár Charlie vagyokot is, majd a mikrofonhoz lépett Roland Galharague nagykövet, aki rövid beszédében előbb felolvasta egyenként az áldozatok neveit, majd franciául hitet tett a terroristák által támadott alapértékek, így elsősorban a szabadság mellett.
Ezután magyarra váltva megköszönte minden magyarnak a francia nép iránt mutatott szolidaritást, végül meggyújtotta az intézet falához tett mécseseket. Őt a Külügyminisztérium kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára, Íjgyártó István követte egy még rövidebb beszéddel.
Ahhoz képest, hogy délután fél négy és nagyon hideg volt, egész sokan el tudtak jönni, noha a komolyabb megemlékezés 7-kor kezdődik a francia nagykövetség előtt. De akik itt voltak, azok sem hiszem, hogy mind lelkes Charlie Hebdo-olvasók lettek volna, sőt. Itt tényleg nem az a kérdés, hogy az ember viccesnek vagy ízlésesnek találja-e a Charlie Hebdo provokatív karikatúráit, hanem az, hogy Európában valakiket agyonlőttek azért, mert nem értettek egyet velük. A kontinens nagyobbik részén az ilyesmire tényleg régen volt példa, és akik ott voltak ma a Bem rakparton, nyilván egyetértenek abban, hogy ne is lehessen ilyen többé.
Még látható néhány másik fotó a megemlékezésről a délutáni posztban.