Rádásul az enyém a különleges példány! Az előbb találta meg a csajom, nem térek magamhoz, tavaly ugyanígy megszökött, túlélte a telet a szabadban, majd totál véletlenül meglett.
Mi egy nagy kertben lakunk, ahol több kisebb-nagyobb ház található. A teknősök télen bent laknak a szobában, jó időben pedig kiköltöznek a ház mögé, ahol le van kerítve nekik pár négyzetméter. Az aktívabbik tavalyelőtt szívós munkával kidöntötte a kerítést és megszökött. Hiába jártuk a kertet, hiába ástam véres munkával csapdagödröt a betonkemény agyagba, majd fedtem le papírral, amire almát és paradicsomot raktam csalinak, az istennek nem sikerült elkapni. A leghidegebb téli napokon egy csomószor eszünkbe jutott, mi lehet vele, de valószínűnek tűnt, hogy megfagyott.
Aztán egy szebb tavaszi napon Borisz kiszúrta, hogy valami fura lény nézett ki a föld alól a diófa tövében. A teknős feje volt az. Kiderült, hogy a fa tövénél ásta el magát, és prímán áttelelt. Egy napba telt, míg teljesen magához tért, előtte olyan volt, mint bárki egy indexes, 444-es vagy cinkes buliban. Utána óriási formában töltötte a nyarat és az őszt, hogy az első hűvösebb napok egyikén valahogy megint sikerüljön kidöntenie a megerősített kerítést. A haverja beszorult két kerítéselem közé, ő meglépett, és most már tényleg meggyászoltam, mert se neki se nekünk nem lehet kétszer egymás után ekkora lottóötösszerű mázlink.
Erre az előbb bekiabál Imola, hogy rohanjak, mert mutatna valamit a kertben. Mit találhatott a földön? Rózsadombi LMP-s műparasztot? Nem! A teknőst vette észre a ciprus alatt. Őrület, úgy látszik, kedvel minket meg a házat, mert látszik, hogy már egy ideje felébredt, tök gyorsan mozog, mégsem lépett le, hanem itt maradt a ház környékén, pedig ettől a kerítéstől aztán bárhol kimászhatna.
Kiváncsi voltam, megismerik-e egymást, gyorsan beraktam a szobába haverja mellé. Akivel tavaly először baromi rosszban voltak, szó szerint és jól hallhatóan fújtak egymásra és néha tátott szájjal harapdálták egymást, hogy egyszer munka közben egészen furcsa fújtatást halljak, ami egy két hétig tartó folyamatos kúróparti nyitányának bizonyult.
Szóval betettem a szökevényt a dugócimborája mellé. Először csak meredten figyelték egymást pár cenntiről, aztán összedugták az irrukat, mintha megszagolgatták volna egymást, majd mikor odaraktam egy nagy tál salátát, cukiságoldalra illően kezdtek együtt falatozni.
Hogy öt perc múlva a nagyobbikban feltámadjon az irigység és sziszegve elkergesse a csodamódon megkerült szökevényt. Most is ott zabál boldogan, a másik meg irigyen figyeli. Íme:
Hát ennyi volt a mai igaz történet, a tanulság, hogy semmi sem reménytelen, és Buda igazi teknősszex-paradicsom.